Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1981

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Közlemény a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárai (moszkvai) tanácskozásáról

kimondó amerikai döntés a fegyverkezési verseny további fokozódásának veszélyét idézte elő, s ez a legkomolyabb következményekkel fenyegeti az európai és a világbékét Az imperializmus abban reménykedik, hogy katonai erőfölényre tehet szert a szocializmussal szemben, s ezzel meggyengíti a szocializmus pozícióit, a világ fejlődésére gyakorolt kedvező hatását. Arra törekszik, hogy folytassa gyarmatosító és új gyarmatosító politikáját, elnyomja a népeket, megállítása és elfojtsa a nemzeti és társadalmi felszabadulásért küzdő mozgalmakat. Mindez összefügg a tőkés világ mély gazdasági válságával, társadalmi és politikai ellentmondásainak példátlan kiéleződésével Bizonyítja, hogy az imperializmus saját válságának leküzdése érdekében még a külpolitikai kalandorságtól sem riad vissza, és a válság terheit a népek vállára igyekszik áthárítani. Az enyhülés megtorpedózását és a hidegháborúhoz való visszatérést célzó politikával együtt jár az a törekvés, hogy az imperialisták beavatkozzanak a szocialista államok és más országok belügyeibe, és bomlasszák a szocialista közösséget. Aktivizálódnak a fasiszta és újfasiszta csoportok, terjed a terrorizmus, a kommunistaellenes, fajgyűlölő és soviniszta propaganda. Mindezt az imperialista körök szervezik, hogy diverziós eszközökkel felszámolják a demokratikus jogokat, és ellenségeskedést szítsanak a népek között. Az imperialisták és szövetségeseik bujtogatják és támogatják a reakciós erőket Latin-Amerikában, a karib-tengeri országokban, a Közel-Keleten, Afrika déli részén, Afrika Szarván, Délkelet- és Dél-Ázsiában, valamint a világ más térségeiben. A militarista csoportok saját tevékenységük ideológiai elködösítése céljából nagy hangon terjesztik a „szovjet katonai fenyegetés" légből kapott koholmányát. Ennek ürügyén féktelen ideológiai és propagandahadjáratot folytatnak nemcsak a szocialista országok, hanem gyakorlatilag minden forradalmát, a nemzeti felszabadítás és a béke kibontakozott széles körű és minden eddiginél lendületesebb háborúellenes mozgalmakat — amelyek társadalmi, politikai szempontból igen sokrétűek — úgy állítják be, mintha azokat kívülről szerveznék, és azok ellentétesek lennének ezen országok nemzeti érdekeivel. A tanácskozás részvevői kifejezték meggyőződésüket, hogy a béke és a társadalmi haladás erői képesek meghiúsítani az imperialista terveket, megvédeni a békét, a népek és az államok függetlenségét. Ezt bizonyítja a népek, a forradalmi és haladó erők fokozódó harca, amelyek síkraszállnak a diktátum, az elnyomás és az államok belügyeibe való beavatkozás imperialista politikája ellen. Ugyanerről tanúskodik a nemzetek mind nagyobb eltökéltsége, hogy szabadságban és függetlenségben fejlődjenek és együttműködésük békében és barátságban valósuljon meg. A tanácskozáson hangsúlyozták, hogy a szocialista közösség a béke megőrzésének és a biztonság megszilárdításának fő tényezője. A Varsói Szerződés tagországai és más szocialista országok külpolitikai javaslatai és kezdeményezései, az 1980-as évekre szóló békeprogram építő jellegű alternatívát jelentenek az amerikai imperia-