Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1981
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Augusztus - A Magyar Népköztársaság Kormányának válasza a társadalmaknak és békés életre való felkészítéséről szóló ENSZ-nyilatkozat végrehajtásáról
hogy a benne foglalt felhívás nemcsak az államokhoz szól, hanem a világ minden népéhez és minden emberhez is, akiknek velük született joguk van arra, hogy békében éljenek. Gyakorlati értékét különösen az adja meg, hogy hosszú távra érvényes, tevékenységre ösztönző programot nyújt az élet számos területére kiterjedően. A Magyar Népköztársaság őszintén üdvözölte a Nyüatkozattal kapcsolatos kezdeményezést, és a rá vonatkozó határozati javaslatnak egyik társszerzője volt. Tette ezt azért, mert felelősséget érez a világ békéjének megteremtéséért, a népeknek — és ezen belül az egyéneknek — a békés élethez és boldoguláshoz való joga szavatolásáért, a békés fejlődéshez szükséges kedvező körülmények előmozdításáért. Tette ezt továbbá azért is, mert kötelességének tekinti, hogy minden ilyen természetű kezdeményezést és lépést tevékenyen támogasson, hiszen a béke védelme, a békés és biztonságos helyzet megszilárdítása Magyarország szocialista társadalmi rendjének alapvető jellegzetessége. Az ENSZ Közgyűlés ХХХШ. ülésszakán résztvevő magyar küldöttség a Nyilatkozat tervezetének társszerzőségét abban a tudatban vállalhatta, hogy a tervezetben megfogalmazott célok és elvek, valamint a Magyar Népköztársaság belső jogszabályainak a rendelkezései között terjes összhang van. A teljességre való törekvés nélkül a következő tények jól bizonyítják, hogy Magyarországon jogszabályok megfelelően szavatolják a Nyilatkozatban foglaltak megvalósulását: A Magyar Népköztársaság 1949-ben elfogadott és 1972-ben módosított Alkotmánya, az ország társadalmi rendjéről szólva, az 5. §. (2) bekezdésben rögzíti, hogy „A Magyar Népköztársaság, mint a szocialista világrendszer része, fejleszti és erősíti barátságát a szocialista országokkal; a béke és az emberi haladás érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával." Az Alkotmány VII. fejezete tételesen rögzíti az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, biztosítva egyben az állampolgárok teljes jogegyenlőségét. Külön is említést érdemel a 61. §.(2) bekezdése, amely szerint „Az állampolgárok nem, felekezet, vagy nemzetiség szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti." Ezen az alkotmányos alapon állnak mindazok a jogszabályok, amelyek a Nyilatkozatban foglaltakat közelebbről is érintik, így megemlítendő például: — az 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról; — az 1977. évi IV. törvény a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről; — az 1973. évi I. törvény a büntető eljárásról; — az 1978. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről; — az 1974. évi 1. törvényerejű rendelet a házasságról, a családról és a gyámságról; valamint — az 1981. évi I. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól. E jogszabályok mind anyagi, mind alaki értelemben biztosítják az állampolgároknak a törvény előtti egyenlőségét Ezen túlmenően, a büntető jogszabályok egyben