Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1979

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Közös közlemény Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének a Francia Köztársaságban tett hivatalos látogatásáról

teletben tartásával, a belügyekbe történő minden beavatkozástól mentesen, az erőszak vagy az erőszakkal való fenyegetés kizárása mellett vehet azokban részt. * A felek hangsúlyozták, hogy az államok közötti jó viszonyban fontos jelentősége van a helsinki Záróokmányban kinyilvánított minden elv — mind az alapvető egyéni szabadságjogok, mind az államközi kapcsolatok elvei — tiszteletben tartásának és a Záróokmány valamennyi ajánlása alkalmazásának. A kormányfők kifejezték reményüket, hogy az 1980 novemberére előirányzott madridi találkozó lényeges előrehaladást tesz majd lehetővé a helsinki Záróokmány valóra váltásában, és új távlatokat nyit az enyhülés számára. Kinyilvánították, hogy Magyarország és Franciaország kész erőfeszítéseket tenni és kétoldalú konzultációk formájában együttműködni e cél eléréséért. A két miniszterelnök aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy folytatódik a fegyverzet felhalmozása a világban. Ismételten állást foglaltak a hatékony nemzetközi ellenőrzéssel megvalósuló tényleges, általános és teljes leszerelés mellett, beleértve mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverzetet, figyelembe véve minden ország egyenlő jogát saját biztonságára. A két fél megelégedéssel vette tudomásul a második szovjet—amerikai megállapodás aláírását a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról. Az európai kontinenset illetően a két kormányfő véleménycserét folytatott Franciaországnak 1978 májusában tett, egy európai leszerelési konferencia összehívását célzó javaslatáról, valamint a Varsói Szerződés Külügyminiszteri Bizottságának 1979. májusi javaslatairól. A két kormányfő síkraszállt egy a helsinki Záróokmány valamennyi aláíróját magában foglaló konferencia összehívásáért, amelynek az lenne a célja, hogy konkrét intézkedéseket fogadjon el a bizalom erősítésére és a leszerelésre Európában. Ügy vélték, hogy az előrehaladás ezeken a területeken lényegesen megjavítaná a biztonságot Európában, következésképpen kiterjesztené az enyhülést katonai térre is. A két fél megerősítette, hogy a Közel-Keleten igazságos és tartós békét csak a konfliktus átfogó rendezésével lehet elérni. Ilyen rendezésben valamennyi érdekelt félnek részt kell vennie, beleértve a palesztin nép képviselőit is. A rendezésnek azon kell alapulnia, hogy Izrael kivonul az 1967 júniusában megszállt területekről, elismerik a palesztin nép törvényes jogait, és a térség minden államának, köztük Izraelnek is azon jogát, hogy békében éljen, biztos, elismert és szavatolt határok között. A kormányfők az afrikai helyzettel kapcsolatban kiemelték annak szükségességét, hogy Afrika államai szabadon alakíthassák fejlődésüket, és választhassák meg rendszerüket. Síkraszálltak a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezése mellett. Ez alkalommal is elítélték DélAfrika fajüldöző rendszerét, A két fél véleménycserét folytatott a délkelet-ázsiai helyzetről is. A két miniszterelnök egyetértett egy méltányosabb, igazságosabb nemzetközi gazdasági rend kialakításának szükségességével. Síkraszálltak a gazdasági stabilitás helyreállításáért, és egy olyan növekedés előmozdí-