Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1979

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Fock Jenőnek, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának ünnepi beszéde a rádióban November 7. alkalmából

A marxizmus—leninizmusnak, a Nagy Október eszméjének sok millió elkötelezett híve van. Vannak olyanok, akik most ismerkednek vele, mások egyszerű rokonszenvvel közelednek hozzá. Vannak vitázó ellenfelei és ádáz ellenségei is. De nincsenek, akik iránta semlegesek, közömbösek lennének. Ez azért van, mert a marxizmus—leninizmus nélkülözhetetlen a kor valamennyi társadalmilag lényeges új problémájának értékeléséhez, megválaszolásához. Nem volt és nincs a világban egyetlen olyan összefüggő eszmerendszer a miénken kívül, amely a világot akár megismerni, akár megváltoztatni képes volna, vagy ilyen történelmi feladatot és felelősséget magára vállalna. Nemegyszer mondjuk, hogy a mai Európa — melynek területéről két világháború indult ki — történelmének leghosszabb békeidejét éli. Nem tesszük hozzá minden esetben, hogy ez az állapot mindenekelőtt a létező szocialista világrendszernek köszönhető. Annak a világerőnek, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió erejének példátlan mértékű növekedése nyomán alakulhatott ki. Népünk átérzi azt a roppant felelősséget, amelyet a Szovjetunió vállalt magára az emberiség érdekében, s amely naponta megnyilvánul a nemzetközi enyhülés eredményeinek megszilárdításáért, a tartós béke megteremtéséért tett erőfeszítéseiben. Ezek az erőfeszítések összetalálkoznak az emberek száz- és százmillióinak cselekedetekben is megnyilvánuló békeakaratával, az egész emberiség legelemibb érdekével, a békés élet vágyává?. A magyar nép, amikor erejéhez mérten segíti ezt a harcot, egyben építőmunkájának, nyugodt életének legfőbb nemzetközi feltételeinek biztosításához járul hozzá. Az enyhülés, a békés egymás mellett élés a legfontosabbat biztosítja az emberiség számára: a világméretű nukleáris konfliktus veszélyének elhárítását. Bízhatunk a világ veszélygócainak fokozatos felszámolásában a Közel-Keleten és a föld más térségeiben. Bízhatunk abban, hogy egy agresszor — viseljen bármilyen álarcot, nevezze magát bárminek is — próbálkozásai végső soron kudarcba fulladnak. A szocializmus világának nemcsak létérdekéből, lényegéből fakadó óhaja a béke fenntartása, hanem meghatározó befolyása is van a világhelyzet ilyen irányú alakulására. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének évfordulója a beteljesedés, egyszersmind a soha meg nem elégedés ünnepe is. A forradalmak — amint Marx mondta — a történelem ünnepnapjai, az emberek tömegeinek igazi ünnepei. A forradalmak nehéz, kemény szavú ünnepek, testvérei a hétköznapoknak, a munka napjainak. Nagy hibát követnénk el, ha forradalmunkat romantizálnánk, ha elfeledkeznénk arról, hogy a szocialista forradalom hatalmat teremtő győzelme után következik a nehezebb, a bonyolultabb munka. Ezzel a tartalommal és ezzel az intő törvényszerűséggel tartjuk a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat legbensőbb nemzeti ügyünknek, további haladásunk internacionalista létfeltételének.