Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1979

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának felszólalása Szófiában a bolgár-magyar barátsági nagygyűlésen

A Magyar Népköztársaság külpolitikájának alapja szövetségünk, barátságunk, kapcsolataink szüntelen erősítése a Varsói Szerződés, a KGST tagállamaival, a szocialista közösség országaival. Ezen belül is megkülönböztetett jelentőségű számunkra az együttműködés fejlesztése közös, nagy barátunkkal, a Szovjetunióval. Három héttel ezelőtt kiemelkedően fontos politikai esemény zajlott le hazánk életében. Budapesten köszöntöttük a testvéri Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét, amelyet közös ügyünk — a szocializmus és a béke — fáradhatatlan harcosa, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke vezetett. A találkozó — a magyar— szovjet kapcsolatok hagyományaihoz híven — országaink és pártjaink megbonthatatlan egységének, a magyar és a szovjet nép testvéri barátságának és sokoldalú internacionalista együttműködésének újabb nagyszerű kifejezése volt. Külpolitikánk fontos alapelve az is, hogy teljes mértékben szolidárisak vagyunk a régi és újgyarmatosítás, a faji elnyomás ellen küzdő népekkel. Országunk közvéleménye figyelemmel és érdeklődéssel követi a fejlődő országok küzdelmét igazságos céljaik valóra váltásáért. Az el nem kötelezett országok VI. csúcskonferenciája, amelyre Havannában kerül sor ez év szeptemberében, sokat tehet a nemzetközi légkör javításáért, az enyhülés, a leszerelés, a béke és a népek közötti együttműködés ügyének előmozdításáért. Elvi álláspontunknak megfelelően a békés egymás mellett élés, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján következetesen munkálkodunk a fejlett tőkésországokkal fennálló kétoldalú kapcsolatok fejlesztésén. Az utóbbi időben keletkezett feszültségek ellenére is időszerű a nemzetközi helyzetnek az az értékelése, amelyet a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1978. novemberi, moszkvai ülése adott. Változatlan az egyensúly a két világrendszer stratégiai erőviszonyaiban, s ennek alapján — a bonyolultabb feltételek közepette is — folytatódik a békés egymás mellett élés politikája. Sohasem képzeltük, hogy az agreszszív körök, a fegyverkezési verseny haszonélvezői máról holnapra megtérnek, s az enyhülés irányzata önmagától, automatikusan felülkerekedik. A béke megszilárdításához továbbra is szükség van a szocialista országok, minden ország, minden békeszerető erő, minden józanul gondolkodó felelős politikai tényező közös erőfeszítésére. Különös figyelemmel kísértük a hadászati támadó fegyverekkel kapcsolatos szovjet—amerikai tárgyalásokat, és örömmel vettünk tudomást arról, hogy e fegyverek korlátozásáról Bécsben aláírták a SALT—II egyezményt. Meggyőződésünk, hogy ez a nagy jelentőségű esemény kedvező befolyást gyakorol majd a nemzetközi légkör általános javulására. Az emberiség közös érdeke, napjaink legégetőbb feladata az enyhülési politika fenntartása és kiterjesztése a katonai területre is. A világ népei nemrég megismerhették azt a közleményt, amelyet a Varsói Szerződés tagállamainak Külügyminiszteri Bizottsága fogadott el ez év májusában Budapesten tartott ülésén. Ez összegezi a legsürgősebb feladatokat,