Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1979

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Óvári Miklósnak, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Francia Kommunista Párt kongresszusán részt vett pártküldöttség vezetőjének felszólalása a Saint Etienne-ben tartott szolidaritási esten

Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi bonyolult és ellentmondásos nemzetközi helyzetben talán jobban, mint valaha, szükség van közös fellépésre a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, de azon túl is a haladás és a béke valamennyi híve részéről. Nagy érdeklődéssel veszünk részt kongresszusuk tanácskozásán. Mostani tapasztalataink is megerősítenek bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy a francia kommunisták a hazai és a nemzetközi osztályharc változó feltételeinek körültekintő számbavételével, népük és nemzetük történelmi hagyományainak, adottságainak, közvetlen és távlati érdekeinek szem előtt tartásával igyekeznek meghatározni, hogy milyen módon és eszközökkel lehet megtörni a monopóliumok uralmát, megvédeni és kiterjeszteni a nép demokratikus jogait és megteremteni a szocializmust Franciaországban. Ismeretes előttünk az a kemény és áldozatos küzdelem, amelyet francia testvérpártunk — a jobboldal kíméletlen támadásai közepette — lankadatlan erővel és sikeresen folytat tömegbefolyásának növeléséért, a baloldali összefogás szilárd alapjainak megteremtéséért, a francia tömegek által igényelt valóságos változáshoz szükséges feltételek biztosításáért. Bonyolult feladatok ezek, amelyek naponta újabb erőpróba elé állítják francia elvtársainkat. Ebben a harcukban mint a múltban, úgy a jövőben is számíthatnak a magyar kommunisták szolidaritására. A Magyar Szocialista Munkáspárt erőt és bizalmat merít a kommunista pártok, köztük a Francia Kommunista Párt harcának eredményeiből. Testvérpártjaink szolidaritása nélkülözhetetlen erőforrás saját, szocializmust építő munkánkhoz. Tisztában vagyunk azzal is, hogy munkánk sikerei vagy balsikerei kihatnak a nemzetközi munkásmozgalom egészére. Ezért valljuk és vállaljuk felelősségünket nemcsak saját népünk, saját munkásosztályunk, hanem a nemzetközi munkásosztály előtt is. Magyarországon három évtizeddel ezelőtt rendkívül nehéz viszonyok között kezdtük meg a szocializmus építését. Az ország a háború pusztításai következtében csaknem romokban hevert. Olyan feladatokat is meg kellett oldani, amelyeket a fejlettebb országokban a polgári forradalmak már régen megoldottak. Harcunk nem volt könnyű. Rá kellett jönnünk, hogy a hatalmat gyakorolni és megőrizni legalább olyan nehéz feladat, mint meghódítani. Amikor elvtársaink, barátaink véleményt alkotnak múltunkról és jelenünkről, tudniuk kell, hogy milyen konkrét feltételek közt, milyen nehézségekkel küszködve jutottunk el oda, hogy ma elmondhatjuk: hazánkban a szocializmus alapjai szilárdak, és népünk jó egyetértésben dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén. Magyarországon a szocialista forradalom győzelme megvalósította azt, amit Marx és Engels a Kommunista Párt Kiáltványában így fogalmazott meg: „A munkásforradalom első lépése a proletariátus uralkodó osztálylyá emelése, a demokrácia kivívása". Harcunk a demokrácia kivívásáért nem volt tévedésektől, olykor súlyos hibáktól, visszaesésektől mentes. De a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy pártunknak, munkásosztályunknak volt ereje ahhoz, hogy leküzdje az akadályokat, kijavítsa a hibákat és megteremtse a szocialista demokrácia kibontakoztatásának és fejlesztésének politikai és társadalmi feltételeit. Ma a demokrácia hazánkban