Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Benke Valériának, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának felszólalása az Országos Béketanács IX. kongresszusán. (Részletek)

korrekt partneri kapcsolatok révén domináló tendenciává tenni az enyhülést. Az enyhülés e három erőforrására tekintve optimistán felelhetünk arra a kérdésre: van-e realitása ma a fegyverkezés megállításának, majd olyan megállapodások kikényszerítésének, amelyek a jelenlegi erőegyensúlyt megtartják ugyan, de egy alacsonyabb szintre csökkentik a fegyverzetet. Innen vezethez az út a lefegyverzés, majd a nagy emberi cél, a fegyverek és háborúk nélküli világ felé. Ezt a haladást segítené a válsággócok fölszámolása, ezért állunk ki az arab világ haladó erői mellett, amelyek a tartós és igazságos közel-keleti rendezésért küzdenek. Fegyverek és háborúk nélkül is komoly gondjai vannak az emberiségnek. A világ lakosságának nagyobbik fele mindennap éhezik. Kisebbik felén, különösen a tőkésországokban és ezen belül is Észak-Amerikában ijesztő nyersanyagpazarlás folyik. Ennek és a környezetszennyeződésnek a veszélyei mellett nem kisebb világprobléma a gazdasági fejlődésben elmaradt és mindmáig akadályozott népek sorsa. Nekik csak a szocialista közösség országai segítenek önzetlenül, de mi is sokkal többet tudnánk nyújtani, ha nem nehezednének ránk a fegyverkezési verseny terhei. A stockholmi Békekutató Intézet adataiból tudjuk, hogy a NATO fennállása óta fegyverkezésre fordított összegekből a földünkön éhező 250 milliónyi gyermeket 40 évig el lehetne látni minden szükségessel. De ugyanakkor — mint azt magának az ENSZ főtitkárának kimutatása jelzi — a világ tudósainak több mint a fele olyan feladatokon dolgozik, amelyek közvetlenül vagy közvetve hadicélokat szolgálnak. Ezért az emberiség egyetemes érdeke, hogy a józan ész felülkerekedjék. Mint Kádár János elvtárs mondta alig néhány napja a Központi Bizottság ünnepi ülésén: „Pártunk és a magyar nép bízik abban, hogy... az enyhülésért küzdők erőfeszítését siker koronázza, hogy végképp el lehet torlaszolni egy új világháború útját, és a viharos századok után békésebb korszaknak nézhetünk elébe." Ebben az ünnepi beszédben ugyanaz az elhatározottság fogalmazódott meg, mint amely pártunk és kormányunk mindennapi tevékenységét jellemzi a nemzetközi kapcsolatokban: fellépéseink a nemzetközi színtéren szolgáljanak a béke és a társadalmi haladás javára. Nemzeti ügyünk és internacionalista elveink együttes szolgálatát jelenti az, hogy hűséges szövetségesei vagyunk a Szovjetuniónak, a szocialista országok közösségének, szilárd tagjai a biztonságunkat és függetlenségünket garantáló Varsói Szerződésnek. Barátai, erőnk szerint támogatói vagyunk minden, a szabadságáért harcoló népnek, a haladás, a béke ügyéért fellépő minden mozgalomnak. Külön kiemelem szolidaritásunkat a hős vietnami néppel, amely oly hosszú és oly sok áldozatot követelő háborús időszak után most a békés építés rövid éveit megtörő újabb támadásoknak van kitéve — ezúttal a kínai vezetés részéről. Kongresszusunk kifejezte, hogy a béke magyarországi hívei ugyanazokkal a mély érzésekkel, őszinte segítőkészséggel állnak most is Vietnam mellé, mint a korábbi imperialista támadások elleni harcában. Mi, magyar kommunisták — együtt a többi hazafival, más társadalmi szervezetek tagjaival és eltérő világnézetű honfitársainkkal —, kezdettől