Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Benke Valériának, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának felszólalása az Országos Béketanács IX. kongresszusán. (Részletek)

érdekében. Erről gondolkodva, tanácskozva két kérdésre kell a választ keresnünk. Az első: van-e reális lehetőség a háborúk kiiktatására? A második: mit kell tennünk azért, hogy e lehetőség valósággá váljék? Ha ennek a törekvésnek realitását keressük, a történelmi fejlődés jellemző vonásait, irányát, meghatározó erőtényezőit kell kutatnunk. De ezek rendszerint nem láthatók meg rövid évek alatt. A világ közvéleménye a 30 évvel ezelőtti wroclawi értelmiségi találkozót — jóllehet az emberi kultúra és tudomány nemzetközileg kiemelkedő, ismert és nagy tekintélyű személyiségei fordultak felrázni akaró szavukkal a népekhez — kezdetben nem tekintette fordulatnak, még mérföldkőnek is alig. Voltaképpen nem is kezelhette másként, mint a morális felelősség indította megrendült megnyilatkozásnak, amelynek az lesz a sorsa, ami a második világháború előtti hasonló figyelmeztetéseknek, akcióknak, például Thomas Mann és Romain Rolland írásainak, vagy az értelmiségi szervezkedéseknek. A jelenkori béketörekvések sikerének feltétele az a történelmi fordulat volt, amely Októberrel, a Szovjetunió megszületésével kezdődött és a szocialista országok sorának létrejöttével folytatódott. Majd ezekhez járultak és járulnak a nemzeti függetlenségi mozgalmak harcai és eredményei, a világszerte erősödő munkásmozgalom, a szocialista eszme vonzásának nagy kiterjedésű növekedése. Ezek az erők és körülmények együtt teremtettek új föltételeket, reális alapot a béke megvédelmezéséhez. Ennek a történelmi áramlásnak része és felerősítője lett a békemozgalom. A Wroclawban összegyűlt ötszázak felrázó és bátorító üzenetére Párizsból, az első békekongresszus cselekvést sürgető szavára, váratlanul rövid idő alatt sikerült azt a tömegmozgalmat létrehozni, amely már megszületése második évében — 500 millió aláírással —• az akkori emberiség egynegyedének szavát tette hallhatóvá a nemzetközi közvéleményben. Ezzel olyan új erőtényezőt kapcsolt be a világfolyamatok alakulásába, amelynek azóta sem csökken a jelentősége, noha szerepe az enyhülés körülményei között változik is. E harc váltakozó kimenetele, viharos eseményei néha nehezen áttekinthetővé teszik az erővonalakat. Annyi mégis világos, hogy az imperializmus egyeduralmi helyzetének vége; a gyarmati rendszer fölbomlott, a népek a kiszolgáltatottság burkoltabb formáit is felismerik, harcolnak ellene. Az 1960-as évek nagy ívű fejlődése, a gyarmati iga lerázásának folyamata kudarcoktól sem volt mentes. Lumumba tragédiája, a kongói nép sorsa szimbólum is: az imperializmus erői még jelentősek, módszereik rafináltak, alkalmazkodnak a változó viszonyokhoz. A Vietnam elleni háborút kivéve nyílt fegyveres beavatkozást ritkábban, de helyi szakadárok névtáblája alatt, európai és amerikai zsoldosokkal végrehajtott beavatkozásokat a népek ellen — amelyek függetlenségre, a saját erőforrásaik feletti rendelkezés visszaszerzésére törekszenek —, annál többet tapasztaltunk. S mindezeket a szinte nagyhatalmi eszközzé kinőtt tőkés tömegtájékoztató eszközök sikeres manipulációs gépezetével sok esetben a „szabadság védelmének" álcázva. Az 1970-es évek további eredményeket, nagy győzelmeket hoztak, de vereségeket is. 1973-ban Chile népének demokratikus útválasztását ful-