Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - A Varsói Szerződés hat tagországának nyilatkozata a közel-keleti helyzettel kapcsolatban
lizmus, a kolonializmus és az újgyarmatosítás ellen, a békéért, a biztonságért és a nemzetközi enyhülés erősítéséért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért folyó harcban nagy jelentőséget tulajdonítanak az el nem kötelezett országok mozgalmával való együttműködés és közös tevékenység fejlesztésének. A nemzetközi politika pozitív tényezőinek tekintik az el nem kötelezett országok mozgalmát, s megállapítják, hogy a világ ügyeiben növekvő szerepet töltenek be. A tanácskozáson részt vevő országok kommunista és munkáspártjai a jövőben is fejlesztik gyümölcsöző, elvtársi együttműködésüket Európa és a világ testvérpártjaival. A szocialista országok ugyancsak készek konstruktív párbeszédet folytatni a szocialistákkal, a szociáldemokratákkal, a kereszténydemokratákkal, egyházi személyiségekkel és szervezetekkel, valamennyi társadalmi mozgalommal, amely fellép a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a háborús fenyegetés felszámolásáért, a nemzetközi enyhülési folyamat erősítéséért és elmélyítéséért. A Politikai Tanácskozó Testület ülésének résztvevői jól tudják, hogy a béke megerősítése óriási és nehéz feladat. Ugyamlyen jól tudják, hogy e feladat megvalósításától függ minden ember élete, munkája és jobb jövője, bármilyen társadalmi rendszerben, bármelyik földrészen és bármilyen gazdasági fejlettség körülményei között éljen is. A tanácskozás résztvevői mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez a nagy feladat megoldást nyerjen, s hogy az emberiség a tartós béke és a széles körű nemzetközi együttműködés feltételei között lépjen a XXI. századba. Tódor Zsivkov, Gustáv Husák, Edward Gierek, Kádár János, Erich Honecker, Nicolae Ceausescu, Leonyid Brezsnyev A VARSÓI SZERZŐDÉS HAT TAGORSZÁGÁNAK NYILATKOZATA 23 A KÖZEL-KELETI HELYZETTEL KAPCSOLATBAN A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió kommunista és munkáspártjainak vezetői és kormányfői megvitatták a Közel-Keleten kialakult helyzetet és határozottan elítélték az Egyesült Államok égisze alatt fogant egyiptomi—izraeli különutas egyezségek politikáját, amely újabb veszélyes bonyodalmakhoz vezet a térségben. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az ilyen különutas, arabellenes alkudozás ellentétben áll a térség összes népeinek, köztük az izraeli népnek a javát szolgáló, átfogó politikai rendezés érdekeivel, ellentétes a nemzetközi biztonság követelményeivel és az ENSZ határozataival. A testvéri országok kommunista és munkáspártjainak vezetői és kormányfői kijelentették, hogy támogatják az arab országok állam- és kormányfőinek bagdadi értekezletén született határozatokat. Ügy vélik, hogy ezek a határozatok fontos és hasznos szerepet játszanak majd a közelkeleti probléma hatékony és igazságos rendezéséért, a közel-keleti és az általános békéért vívott harcban.