Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának interjúja a Le Monde c. francia lap számára

amelyen majd ők saját történelmi fejlődésük és országuk •— tőlünk eltérő — adottságainak figyelembevételével kívánnak járni. Mi nyugat-európai testvérpártjaink részéről jóindulatot tételezünk fel, ezért megjegyzéseiket mindig komolyan mérlegeljük. Meggyőződésem, hogy a kommunista pártok közötti nézeteltérések a jövőben csökkenni fognak, áthidalhatók, s ezt elsősorban a gyakoribb találkozás, a rendszeres két- és többoldalú véleménycsere mozdíthatja elő. Ügy gondolom azonban, hogy ha sor kerülne az európai kommunista pártoknak egy újabb konferenciájára, ott elsősorban azok a kérdések szerepelnének a napirenden, amelyek a lehetséges és szükséges közös akciókat segítik elő, azok a kérdések, amelyekkel a kommunista pártok előrevihetik az enyhülés és a társadalmi haladás ügyét kontinensünkön. —• A múltban Franciaország és Magyarország gyakran találta magát szemben álló táborokban. Hogyan ítéli ön meg a jövő szempontjából a két ország közötti együttműködést az ön párizsi látogatását követően? — A magyar—francia kapcsolatok a múltban valóban sajátosan alakultak. A XIX. században a jobbat akaró magyar hazafiak Párizs felé, a nagy polgári forradalom fővárosa felé tekintettek, a francia kultúra mindig termékenyítőén hatott a magyar irodalmi, művészeti életre és a magyar népben sohasem volt ellenséges érzés a francia néppel szemben, ma is barátsággal gondol rá. Ugyanakkor szólni kell arról is, hogy a magyar nép történelme során, sajnos, többször érezhette úgy, hogy az Európában mindig jelentős szerepet játszó hivatalos Franciaországtól nem kapta meg a várt segítséget a társadalmi haladásért, a nemzeti felemelkedésért folytatott harcához. A haladó erők vereségének azután az lett a kényszerű következménye, hogy a reakciós magyar uralkodó osztályok mind az első, mind a második világháborúban a német imperializmus szekeréhez láncolhatták Magyarországot. A múlt emlegetése azonban nem sokat használ mai problémáink megoldásában. Előre kell tekintenünk. Arról kell beszélnünk, ami összeköti országainkat és népeinket. Van közös érdek. Ilyen mindenekelőtt a béke megőrzése, országaink kölcsönösen előnyös kapcsolatainak fejlesztése. Űgy gondolom, ma megvan a lehetőség arra, hogy hosszú időre szóló jó barátság és együttműködés épüljön és erősödjék a magyarok és a franciák között. Franciaország és Magyarország társadalmi berendezkedése eltérő, más politikai és gazdasági szövetséghez tartozunk. De ma is vannak közös céljaink és érdekeink: az emberi civilizáció további gazdagítása, a népek közötti megértés és a tartós béke előmozdítása. Az utóbbi években francia részről nagyobb érdeklődést tanúsítanak országunk iránt, és több, fontos, jóindulatú lépést tettek, amelyeket igyekeztünk hasonlóval viszonozni. Kapcsolataink alapvetően rendezettek, felfelé ívelnek. De nem élünk még az együttműködés számos lehetőségével. Mi arra törekszünk, hogy a helsinki Záróokmány szellemében, a kölcsönös érdekeknek megfelelően bővüljenek politikai, gazdasági, műszaki-tudomá-