Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának interjúja a Le Monde c. francia lap számára

Magyarország és a többi szocialista ország közös érdekei egyaránt igénylik a tagállamok közötti tervezési, termelési, sőt beruházási együttműködés fejlesztését. Alapvető szükséglet kielégítését, a nyersanyag- és energiaellátás biztonságos megalapozását szolgálják az utóbbi időben növekvő számban kidolgozott és kidolgozás alatt álló, úgynevezett célprogramok. Tovább kívánjuk mélyíteni a munkamegosztást, a termelési szakosítást és kooperációt számos gazdasági ágban, építve például az atomerőműberendezések vagy a számítástechnikai eszközök gyártásában az utóbbi időben kibontakozó együttműködés tapasztalataira is. Folytatni akarjuk az egy-egy ország erejét meghaladó óriási létesítmények közös építését — valamennyi résztvevő állam együttes hasznára. Példaként elég megemlíteni a világviszonylatban is kiemelkedő műszaki-gazdasági vállalkozásnak tekinthető 2750 km hosszúságú „Szövetség" gázvezeték építését vagy a Szovjetunió európai részét a többi KGST-ország energiarendszereivel öszszekötő, 750 kilovoltos villamos távvezeték létrehozását. Állandó törekvésünk a tudományos-műszaki együttműködés nagyarányú fejlesztése, amely lehetővé teszi, hogy a tudományos-technikai forradalom vívmányait szervesen egyesítsük a szocialista rendszer gazdasági előnyeivel. — Milyen szerepet játszhatnak a kis és közepes országok a Helsinki utáni Európában? Helyesli ön a Duna menti együttműködés fokozását és fejlesztését? — A béke megőrzése minden népnek egyaránt érdeke, s egyúttal minden ország kormányzatának felelőssége. A nemzetközi jog elfogadott normája az országok egyenjogúsága. Mégis, a legátfogóbb nemzetközi szervezet, az Egyesült Nemzetek Szervezete intézményesen is kifejezi öt ország különleges felelősségét a Biztonsági Tanács állandó tagságának státusában, s ez így helyes, mert a nagy gazdasági és katonai erővel rendelkező államoknak természetesen nagyobb a tényleges hatásuk is a nemzetközi viszonyok alakítására. Az országok világpolitikai szerepét mégsem lehet csupán területük nagysága vagy lakosságuk száma alapján meghatározni. Az országok szuverenitásának, a nemzetek függetlenségének elve nemzetközileg elfogadott, s ezen elvek tiszteletben tartása követelmény. Mégis látni való, hogy mai világunkban a béke és a biztonság, a gazdasági tevékenység tekintetében növekszik a gyakorlatban az országok kölcsönös függése egymástól; ez még a „nagy", a „közepes" s a „kis" országok viszonylatában is így van. Ezt kézzelfoghatóan mutatja az enyhülési folyamatot előrelendítő helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet is, amely létre sem jöhetett volna az összes érintett — nagy és kis — ország aktív közreműködése nélkül. A kis és közepes országok szövetségi rendszerükön belül — ha ilyenhez tartoznak — valamint a kétoldalú kapcsolataik vonalán, továbbá az átfogó nemzetközi szervezetekben sokat tehetnek annak érdekében, hogy az ENSZ ajánlásainak, s a közösen kimunkált helsinki megállapodások szellemében bővüljön a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködése.