Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1977
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának interjúja a Frankfurter Rundschau számára
más népekkel szemben gyűlölködő, revansista politikája mérhetetlen kárt okozott mindenekelőtt magának a magyar népnek, kis híján a nemzet teljes pusztulását okozta. Kormányzatunk nem ezt az utat járja. A törekvés az, hogy mai hazánkban, a szocializmus útján járva, új nemzeti felvirágzást biztosítsunk népünknek, s természetesen a hazánkban élő nemzetiségeknek is. Arra törekszünk, hogy a Magyarországon és a szomszédos országokban élő nemzetiségek mindinkább hidat alkossanak országaink és népeink között. Közismert, hogy sok magyar él nemcsak a szomszédos országokban, hanem Európa és a tengerentúli földrészek számos országában is. A Magyar Népköztársaság hivatalos politikájához tartozik, hogy miközben természetesnek tekinti a határainkon túl élő magyarság beilleszkedését az adott ország életébe, ugyanakkor a megengedhetőség és a lehetőség határain belül ápolja a szülőföld, az óhaza iránti szeretetet is. Ezt a célt szolgálja a sok állammal kötött szerződés alapján lebonyolított utazások, látogatások elősegítése, a kulturális kapcsolatok fejlesztése, a népi hagyományok ápolása. A helsinki okmány aláírói méltán értettek egyet abban is, hogy a nyugalom és a biztonság egyik feltétele a jelenlegi határok sérthetetlensége. A magunk részéről e történelmi jelentőségű tanácskozáson is kifejtettük meggyőződésünket, hogy ez az elv megfelel a részt vevő 35 állam érdekeinek, s megtartása biztosítja a békét. — Egy alkalommal ön, visszatekintve 1956 eseményeire, amelyeket „nemzeti tragédiának" nevezett, beszélt a nép többsége által meg nem értett politikusok „lelki kínjáról". Ezzel kapcsolatban, végezetül két — inkább személyes — kérdés: hosszú politikai pályajutása során melyik politikai döntés okozta a legnagyobb „lelki kínt", és miben látja politikájának legnagyobb eredményét? — A kommunista párt a tömegekért harcol, dolgozik, hazánkban a kormányzás felelőssége is reá hárul. Ezért a kommunista vezetők — közöttük én is — tudatában vannak annak, hogy minden fontos döntés hatással van a néptömegek életének alakulására. A nagy döntések ily módon mindenkor lelkiismereti kérdést — hogy az ön által említett kifejezést használjam —, „lelki kínt" jelentenek egy vezető számára. Ezt azonban inkább úgy nevezném, hogy a döntés felelősségének súlya. Jómagam, mint meggyőződéses kommunista, több mint 45 éve végzek politikai — tehát nagy felelősséget kívánó — munkát. A legnehezebb eset az, ha elhatározásainkat nem értik meg vagy nem azonnal értik meg azok, akiknek érdekében történik; ilyesmiben a hosszú idő alatt — sajnos — nemegyszer volt részem. Politikám „legnagyobb eredményéről" nem tudok nyilatkozni, mert senki sem tudja tárgyilagosan megítélni saját munkáját; nem egyéni politikát folytatok, hanem egy kollektív vezető testület tagjaként dolgozom. A Magyar Szocialista Munkáspárt, országunk kormányzata legnagyobb eredményének azt tartom, hogy minden alapvető kérdést a néppel együtt