Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1977
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Közös közlemény dr. Rudolf Kirchschläger osztrák köztársasági elnök magyarországi látogatásáról
Ausztria kapcsolatainak állandó fejlesztése az enyhülés folyamatát szolgálja Európában és az egész világon. Kijelentették, hogy fontos feladatnak tekintik azoknak az elhatározásoknak a teljes megvalósítását, amelyekre Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, az Elnöki Tanács tagjának 1976. évi ausztriai látogatása alkalmával, valamint Lázár György miniszterelnök és dr. Bruno Kreisky szövetségi kancellár ausztriai és magyarországi találkozói során jutottak. A felek üdvözölték a gazdasági együttműködésben eddig elért eredményeket. Készek további intézkedéseket tenni a mindkét ország számára előnyös gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, a kölcsönös áruforgalom kiegyensúlyozott növelésére. Aláhúzták az együttműködés fontosságát az idegenforgalommal kapcsolatos infrastruktúra és az energiagazdálkodás területén. Üdvözölték a két ország állampolgárainak találkozásait, különös tekintettel a határ menti területek lakosaira, és megerősítették azon szándékukat, hogy ezeket — a kölcsönös bizalom és jószomszédság alapján, közösen egyeztetett intézkedésekkel — a jövőben is elősegítik. Megállapodtak, hogy ez év őszén szakértői megbeszéléseket kezdenek a két ország közötti vízumkényszer teljes megszüntetéséről. Támogatják a kulturális, tudományos, oktatási, ifjúsági, sport- és turisztikai kapcsolatok fejlesztését, valamint az információ átfogóbb terjesztését. Kívánatosnak minősítették annak elősegítését, hogy a másik ország kulturális értékeihez mindenki fokozottabban hozzáférhessen. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere középpontjában az enyhülés, az európai biztonság és együttműködés, továbbá a belgrádi találkozó kérdései állottak. Losonczi Pál és dr. Rudolf Kirchschläger elsődleges jelentőséget tulajdonított az enyhülési politika folytatásának, amelyhez mindkét ország a jövőben is minden erővel hozzá akar járulni. Egyetértés volt abban, hogy az enyhülés továbbvitele nagymértékben függ az államok kapcsolatainak fejlődésétől, tekintet nélkül azok társadalmi és gazdasági rendszerére. A felek egyetértettek abban, hogy fontos eredmények születtek az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának végrehajtásában, mind nemzetközi téren, mind pedig a magyar—osztrák kapcsolatokban. Az enyhülés folytatása lényeges feltételének tekintik a záróokmány valamennyi rendelkezésének fenntartás nélküli végrehajtását. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a küszöbönálló belgrádi találkozónak, s készek hozzájárulni ahhoz, hogy ez a találkozó elősegítse a záróokmány további végrehajtását és az enyhülés megszilárdítását. A tárgyaló felek megállapították, hogy a fegyverkezési verseny folytatása növekvő veszélyt jelent a világ békéjére és az emberiség jövőjére. Meggyőződésük, hogy a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében a politikai enyhülést katonai enyhülésnek kell kísérnie. Kifejezték reményüket, hogy a stratégiai fegyverzet korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások, a genfi leszerelési bizottság munkája, s a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről és az ezzel összefüggő intézkedésekről Bécsben folyó tárgyalások — annak az alapelvnek