Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1976

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Július - Lázár Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökének felszólalása a KGST 30. ülésszakán (Részletek)

véleményünk szerint mielőbb és szervezett formában meg kell kezdeni az 1980 utáni időszak együttműködési feladatainak széles értelemben vett előkészítését. Aligha szükséges hangsúlyozni ennek fontosságát. A fejlesztési döntések időigénye igen nagy. Az elhatározások megvalósítása alapos mérlegelést, műszaki és gazdasági felkészülést, sőt az esetek jelentős részében anyagi befektetéseket kíván, még mielőtt véglegesítenénk ötéves terveinket és együttműködésünk konkrét programját. Ha kellő előrelátással dolgozunk, időt és anyagi eszközöket takaríthatunk meg, ellenkező esetben viszont reális lehetőségeket hagyunk kihasználatlanul. Az 1980 utáni feladatokra való felkészülésben kulcsfontossága van a hosszú távú célprogramok elhatározott ütemben való kidolgozásának. A magunk részéről ebben látjuk az egyik legfontosabb biztosítékát annak, hogy a fejlődést megalapozó fő termékekben — döntően közösségünk erőforrásaira támaszkodva — hosszú távon is biztosítsuk szükségleteink kielégítését. A Magyar Népköztársaság különösen érdekelt az energia- és nyersanyagellátás megoldására irányuló célprogram kidolgozásában és megvalósításában. Számunkra is nagy jelentőségű a KGST-országok egyesített energiarendszereinek fejlesztése, amelynek programját ülésszakunk most hagyja jóvá. Az atomenergia növekvő szerepet játszik országaink energiaszükségletének fedezésében, és ezen a területen a KGST-országok széles körű összefogására van szükség. Támogatjuk azt az indítványt, hogy a jövő évi tanácsülésen kellő figyelmet fordítsunk az atomerőművi berendezések gyártásában kialakítandó együttműködésre. Pártunk XI. kongreszszusának útmutatása alapján elhatároztuk és ötéves tervünkben előirányoztuk, hogy jelentős mértékben megnöveljük a természeti erőforrások feltárására és hasznosítására fordított anyagi eszközök mennyiségét. Ennek keretében erőteljesen fokozzuk a kőolaj- és földgázkutatást. Növeljük az alacsony fűtőértékű szénvagyon — egyébként jelentős többletköltséggel járó — kiaknázását és villamosenergia-termelésre való felhasználását. Erőfeszítéseink ellenére népgazdaságunk energia-, fűtőanyag- és nyersanyagszükségleteinek kielégítésében hosszú távon is növekedni fog az import részaránya. Ezért nagy biztonságot jelent számunkra, hogy növekvő szükségleteinek kielégítésében tartósan számíthatunk a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott együttműködésre. Indokoltnak tartjuk olyan együttműködési megoldások kialakítását, amelyek kölcsönösen figyelembe veszik mind az exportőr, mind pedig az importőr országok érdekeit. A nyersanyagforrások bővítése érdekében továbbra is szorgalmazzuk, hogy tegyük összehangoltabbá és célratörőbbé a fejlődő országokkal való együttműködésünket. Űgy vélem, e téren a KGST-szerveitől is több kezdeményezést kell igényelnünk. Ez alkalommal is szeretnék hangot adni annak a véleményünknek, hogy igen nagy jelentőségű, és szerintünk megkülönböztetett figyelmet érdemel a mezőgazdasági és élelmiszeripari célprogram kidolgozása. Űgy gondoljuk, közösségünk országainak megvannak az adottságai és képességei ahhoz, hogy kedvező feltételeket teremtsünk a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés olyan mértékű fejlesztéséhez, amely biztosíthatja a KGST-