Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1976

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - A Magyar Népköztársaság kormányának állásfoglalása az ENSZ leszerelési szerepének felülvizsgálatával kapcsolatban

2. A Magyar Népköztársaság Kormánya mindig — már tagságának elnyerését megelőzően is, sőt abban az időszakban is, amikor a szervezetet egyes hatalmak a saját világuralmi ambícióik eszközének és hidegháborús támadásaik fórumának tekintették és használták — arra törekedett, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét — az Alapokmány elveivel összhangban — segítse azzá válni, amire hivatott: a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának és megszilárdításának hasznos és hatékony eszközévé. E kettős megfontolás alapján természetes, hogy a magyar Kormány minden olyan esetben, amikor az ENSZ bármilyen fórumán a leszerelés ügyének előbbrevitelét célzó javaslat szerepelt a napirenden, késedelem nélkül kinyilvánította támogatási készségét, és ezt a készséget minden észszerű és reális kezdeményezés aktív elősegítésével bizonyította is. Az ENSZ-nek mint leszerelési fórumnak az értékét elsősorban az adja, hogy rendszeres időközönként ülésezik, s így rendszeresen visszatérő lehetőséget nyújt a világ országai többségének arra, hogy a leszerelés tekintetében nézeteiket kifejtsék, javaslatokkal és kezdeményezésekkel lépjenek fel, a többség által támogatott hasznos és reális kezdeményezéseknek nemzetközi megállapodássá fejlesztését elősegítsék, s végül e megállapodások egyetemessé tételét és megtartását segítsék. Az ENSZ-nek mint leszerelési fórumnak az értékét ugyanakkor csökkenti egyrészt az, hogy méreténél fogva nem képes hatékony és folyamatos gyakorlati munkát kifejteni, másrészt viszont a tagállamok nagy száma ellenére még mindig nem jutott el a teljes egyetemességhez. A Magyar Népköztársaság Kormányának — az ENSZ tagállamai többségével együtt — éppen ezért az a véleménye, hogy a hatékony leszerelési tevékenység folytatásához, illetve a jelenlegi hatékonyság fokozásához feltétlenül szükség van kétféle szervezeti keretre : 1. Szükség van egy ésszerűen korlátozott létszámú tárgyalási fórumra, amelyben arányosan képviselve vannak a világ különböző földrajzi régiói, illetve a két vezető hatalommal katonai szövetségi viszonyban levő államok és a két nagy szövetségi rendszeren kívül levő úgynevezett el nem kötelezett államok. Alapvetően jól megfelelt eddig e követelménynek a genfi Leszerelési Bizottság, amely az elmúlt 14 év során számtalanszor bebizonyította, hogy a nemzetközi leszerelési megállapodások kimunkálásának hatékony eszköze, s így e téren a gyakorlati tapasztalatok gazdag, semmi mással nem pótolható tárházát jelenti. A Leszerelési Bizottság mindig kellően rugalmasnak bizonyult és megfelelően reagált a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett változásokra. Ugyanakkor biztosítani tudta azt is, hogy a tárgyalások folyamán végig érvényre jusson az egyenlő biztonság alapvető követelménye, valamint az, hogy a létrehozott megállapodások következtében ne csorbuljon egyetlen állam biztonsága sem. 2. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan feltétlenül szükség lenne egy olyan fórumra is, ahol a világ minden állama — köztük azok is, melyek nem tagjai az ENSZ-nek — kifejthetnék nézeteiket és előterjeszthetnék javaslataikat a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének intézményes biztosításáról, az enyhülési folyamat katonai síkra való kiterjesztésének feladatairól, a fegyverkezési hajsza csökkentésének és megszüntetésének, valamint az általános és teljes leszereléshez vezető