Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1976

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának beszéde Tbilisziben, a magyar-szovjet barátsági nagygyűlésen

azóta a béke és a szocializmus fogalma a világ népeinek tudatában elválaszthatatlan egymástól. A Szovjetunió csaknem hat évtizede, a szocialista világrendszer harminc esztendeje áll az emberiség békeharcának élvonalában. Következetesen küzd a népek békéjéért és biztonságáért, a társadalmi haladásért, szolidáris a politikai és gazdasági függetlenségért harcoló mozgalmakkal. Napjaink nemzetközi kapcsolatainak középpontjában is a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása, a termonukleáris világháború megelőzése és az emberiség életéből való kizárása áll. A szocialista közösség országainak fejlődése és megerősödése, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom befolyásának növekedése, valamint a nemzeti felszabadító mozgalmak sikerei megváltoztatták a világ erőviszonyait, és a tőkésországok reálpolitikusai is felismerték a világháború kirobbantásának értelmetlenségét, kilátástalanságát. A békés egymás mellett élés politikája megszilárdult, a hidegháborúk helyébe az enyhülés lépett. Az SZKP XXIV. kongresszusa békeprogramjának gyakorlati megvalósítása, a szocialista országok aktív külpolitikai tevékenysége tovább erősítette az enyhülés térhódítását. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának békeprogramja feladatul tűzte ki, hogy fordulat következzék be Európában. Ezt a célkitűzést sikerült megvalósítani. Ebben kiemelkedő, elévülhetetlen érdemeket szerzett a népünk előtt nagy tiszteletnek örvendő igaz barátunk, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, aki fáradtságot nem ismerve hajtotta végre a kongresszus határozatait. Európa sokat szenvedett népeinek történetében először fordult elő, hogy az elmúlt év nyarán, Helsinkiben sor került a legmagasabb szintű biztonsági és együttműködési értekezletre. Az értekezlet résztvevői elfogadták a záróokmányt, mely meghatározza a kontinens államai közötti kapcsolatok és együttműködés normáit. Az értekezlet és dokumentumai a szocialista országok és Európa minden békeszerető erejének nagy sikere. Most a legfőbb feladatunk, hogy a záróokmányban rögzített alapelvek ne írott szavak maradjanak, hanem váljanak a nemzetközi élet mindennapos gyakorlatává. A szocialista közösség országai eddig is a most elfogadott elveknek megfelelően igyekeztek fejleszteni nemzetközi kapcsolataikat, törekvéseink azonban gyakran meghiúsultak a tőkésállamok egyes monopolista; köreinek ellenállásán. Mint ahogy hosszú út vezetett Helsinkiig, a jövőben is szívós, következetes harcot kell folytatnunk Európa békéjének és biztonságának megszilárdításáért, a kölcsönösen előnyös, megkülönböztetésektől mentes gazdasági kapcsolatok fejlesztéséért, a társadalmi haladás ügyéért. Abban, hogy az enyhülés légköre uralkodó tendenciává vált az egész világon, jelentős szerepet játszott a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyának normalizálása. Napjainkban az emberiség békéjének és biztonságának ügye sürgetően követeli, hogy az enyhülés tovább mélyüljön és szélesedjen. A politikai enyhülést katonai enyhüléssel kell kiegészíteni, meg kell fékezni a fegyverkezési hajszát, hathatós lépéseket kell tenni az általános és teljes leszerelés irányában. Az ENSZ Közgyűlés 30. ülésszakán a Szovjetunió ismét konstruktív javaslatokat tett ennek érdekében, az emberiség békéjének védelmében. Feladatunk, hogy az enyhülés lég-