Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1975

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Az MSZMP XI. kongresszusának határozata a párt munkájáról és a további feladatokról (Részletek)

gyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi tevékenységét abban a szilárd meggyőződésben végzi, hogy meggyorsul az emberiség haladása a szocializmus felé. Bizton hisszük, hogy mind több nép tér erre az útra, a társadalmi haladás, a béke és a szocializmus teljes győzelmet arat az egész világon. AZ MSZMP XI. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA A PART MUNKÁJÁRÓL ÉS A TOVÁBBI FELADATOKRÓL 17—22 (Részletek) I. A nemzetközi helyzet Külpolitikánk fő iránya és feladatai Az elmúlt években kedvező változás következett be a nemzetközi helyzetben a szocializmus, a haladás javára. Hazánk, pártunk aktív kezdeményező külpolitikát folytatott. 1. A kongresszus úgy értékeli, hogy az utóbbi években tovább növekedtek a szocializmus, a társadalmi haladás és a béke erői, s meghatározó módon befolyásolják az emberiség sorsát. A nemzetközi küzdőtéren egyre erőteljesebben tevékenykedik korunk három nagy forradalmi ereje: a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom. Együttműködésük mind eredményesebb. 2. A szocialista világrendszer létrejötte és sikeres fejlődése korunk legfontosabb vívmánya. A szocialista országok tervszerűen megoldják a maguk elé tűzött társadalmi, gazdasági és kulturális feladatokat, emelik a dolgozók életszínvonalát. Egységük és összeforrottságuk az elmúlt négy évben erősödött. Növekvő politikai súlyukkal és vonzásukkal, gazdasági és katonai hatalmukkal új távlatokat nyitnak a szocializmus, a nemzeti felszabadulás és a béke világméretű győzelme előtt. Az imperializmus elleni döntő harc erejét alkotják. 3. Az utóbbi években nagymértékben fellendült a nemzetközi munkásosztály forradalmi mozgalma és a nemzeti felszabadító harc. A tőkésországok kommunista és munkáspártjainak, a mögöttük felsorakozó tömegeknek, a felszabadító mozgalmaknak az ereje növekszik, befolyásuk egyre számottevőbb. 4. Az imperialistaellenes politikát folytató fejlődő országok népeinek erősödő harca újjáformálja Ázsia, Afrika és Latin-Amerika politikai térképét. A fejlődő országok zöme eredményesen küzd teljesebb nemzeti függetlenségéért, a neokolonializmus leküzdéséért, önálló nemzetgazdaságának kiépítéséért, az egyenjogú nemzetközi kapcsolatok létrehozásáért. 5. A kapitalista rendszer általános válsága mélyül. A tőkés hatalmak uralmi szférája összeszűkült. Fokozódik és egyre szövevényesebbé válik a piacokért folyó harc, a tőkésországok, a nemzetközi monopóliumok versenye; mélyülnek az imperialista hatalmak és más tőkésországok egymás közötti ellentétei. Ezt olyan jelenségek is mutatják, mint az ipari termelés megtorpanása vagy visszaesése számos tőkésországban, a gyorsuló inf-