Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1974

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Január - Gáspár Sándornak, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárának nyilatkozata a genfi konferenciáról a „Népszabadság”-nak

metek képviselték. Tulajdonképpen ez volt az első, az úgynevezett hatos találkozó. Az ott létrejött konzultációk már érzékeltették: kölcsönös a törekvés a kapcsolatok rendezésére, a lehetőségek jobb kihasználására — immár magasabb fokon, szervezettebb formában. így került szóba az európai szakszervezetek konferenciájának eszméje. Ebből született a most lezajlott genfi találkozó. Kérdés: Miben lehetne összegezni az eszmecsere lényegét? Van-e reális alapja az egységtörekvésnek, és ha van, miben rejlik az? Válasz: A genfi találkozót a már említett hat ország szakszervezeti megbízottai készítették elő. Jelentős szerepet játszottak ebben az 197l-es első találkozó házigazdái, a finnek és az osztrák szakszervezetek. Végül is 1973ban Bécsben, egy újabb hatos találkozón határoztuk el a január 19-i genfi konferencia összehívását. Kitűnő alkalmat adott ehhez a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal második európai regionális konferenciája. Mindez talán egyszerűnek tűnik, de a dolog a kölcsönös jóakarat ellenére sem ment könnyen. A nagy európai szakszervezeti szövetségek vezetőinek találkozóját Nyugaton sokan ellenezték. Mindenekelőtt az amerikai szakszervezeti vezetők. Ők már a kétoldalú kapcsolatokat is rossz szemmel nézték. Tiltakozásuk jeléül kiléptek a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéből, és kijelentették: mindaddig nem is térnek vissza, amíg a nyugat-európai szakszervezetek kapcsolatot tartanak a szocialista országok szakszervezeteivel. A nyugat-európai szakszervezeti vezetők, becsületükre legyen mondva, a történelem parancsát erősebbnek tartották, mint az amerikai nyomást, és tovább mentek a maguk választotta úton. Az amerikaiak ebbe láthatóan nem törődtek bele. A genfi konferencia előtt még egy utolsó kísérletet tettek. Az AFL—CIO vezetői levelet írtak a nyugatnémet szakszervezeti központhoz, amelyben valamiféle „kommunista beszivárgás" veszélyét festették a falra, és úgy értékelték az egész vállalkozást, hogy nyugat-európai társaik „veszélyes játékot űznek". A nyugatnémetek azonban válaszukban kifejezésre juttatták, hogy nem változtatnak álláspontjukon. Kérdés: Genfben tehát megszületett a megállapodás, hogy összehívják az európai szakszervezetek konferenciáját. Mikor és hol kerül erre sor? Válasz: A genfi találkozón a szocialista országok szakszervezetei kifejtették álláspontjukat, ismertették, mi a céljuk, elképzelésük egy ilyen értekezlettel. Mindenekelőtt leszögeztük: nem foglalkozunk a mi eszméink, a mi elveink exportjával, de persze nem vagyunk hívei annak sem, hogy ők exportálják hozzánk sajátjaikat. Együttműködést kívánunk, mert ez feltétlenül kölcsönösen érdekünk: készek vagyunk arra, hogy tanuljunk az ő tapasztalataikból, s természetesen szívesen megosztjuk velük a miénket is, ha ezt igénylik. Bizonyos — kölcsönösen hasznosnak ítélt — konkrét nemzetközi akciókban is együttműködhetünk, természetesen mindig szigorúan megegyezéses alapon. A konferencián több mint húszan szólaltak fel. A szocialista országok szakszervezeteinek álláspontjáról már szó esett. A nyugat-európai szakszervezeti vezetők felszólalásai is jól tükrözték az együttműködés igényét, azt, hogy fejleszteni akarják velünk a kapcsolatokat. Ez az együttműködésre irányuló közös készség tette lehetővé az egyhangú elhatározást: még