Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Fock Jenő miniszterelnök beszámolója az Országgyűlésnek

tonsági értekezlet 1972. november 22-én megkezdődött előkészítő tanácskozásának decemberi szakaszában sikerült tisztázni a tanácskozás szervezeti kérdéseit, a január—februári ülésszakon benyújtásra kerültek a biztonsági értekezlet napirendjével kapcsolatos indítványok. Jelenleg a napirendi javaslatok egyeztetése folyik, majd pedig sorra kerülnek más megoldásra váró problémák is. A Magyar Népköztársaság kormányának képviselői aktívan közreműködnek a tanácskozás munkájában. Reméljük, hogy hamarosan megszületik a megállapodás a biztonsági értekezlet ez év nyarán történő összehívásáról. Az Észak-atlanti Szövetség néhány állama kevés lelkesedést mutat az európai biztonsági értekezlet mielőbbi összehívása iránt. Egyes nyugati hatalmak félnek az európai enyhüléstől, s taktikájukat a halogatás jellemzi. Ezzel számukra előnyös megállapodást szeretnének elérni a Bécsben megkezdődött haderőcsökkentéssel kapcsolatos tárgyalásokon. A haderőcsökkentésről jelenleg folyó tanácskozásnak az a célja, hogy tisztázza a később megindítandó érdemi tárgyalások néhány kérdését; megállapítsa a részt vevő országok körét és státusát, valamint kidolgozza a tárgyalások napirendjét és ügyrendjét, A haderőcsökkentés — mint minden, ami a leszerelés problémakörébe vág — nem oldható meg könynyen. Ez magyarázza a viszonylag lassú előrehaladást. Kormányunk folyamatosan tanulmányozza a probléma megoldásának lehetőségét. A megközelítésben népünk és szövetségeseink népeinek, e térség biztonságának érdekeiből indulunk ki. Éppen ezért mi csak olyan megállapodást fogadhatunk el, amely az egyenlő biztonság elvén alapszik. Következésképpen nem érthetünk egyet néhány nyugat-európai ország olyan elképzeléseivel, ami egyoldalú előnyöket biztosítana a NATO-nak. Sajnos nem számolhatok be előrehaladásiról a közel-keleti feszültséget illetően. Az erőfeszítések ellenére sem sikerült még kiküszöbölni az izraeli agresszió következményeit, sőt az izraeli szoldateszka újabb és újabb agresszív tettekkel hívja fel magára a figyelmet. Az agresszió tűzfészkét már régen ki lehetett volna oltani, ha az Egyesült Államok megvonta volna támogatását Izraeltől. Űgy látszik azonban, hogy némely imperialista vezető körök még most sem adták fel a közel-keleti országok haladó rendszereinek megdöntésére szőtt elképzeléseiket, és továbbra is segítséget adnak az elfoglalt arab területek, vagy legalábbis azok stratégiai és gazdasági tekintetben értékes részeinek bekebelezéséhez. Ennek ellenére reméljük, hogy a sokirányú nemzetközi erőfeszítések végül is sikerre vezetnek, s a közel-keleti problémát békés úton rendezni lehet. A Magyar Népköztársaság népének rokonszenve mindig is a megtámadott arab népek oldalán állt. Hazánk aktívan részt vesz a Szovjetunió és más szocialista országok erőfeszítéseiben, amelyek az izraeli agresszorok visszaszorítását célozzák. Továbbra is az a véleményünk, hogy Izraelnek hiánytalanul végre kell hajtania a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatát. Kormányunk, a X. kongresszus határozatainak megfelelően, folytatja erőfeszítéseit hazánk és más országok kétoldalú kapcsolatainak fejlesztésére. Külpolitikai tevékenységünkben a legnagyobb figyelmet hazánk és a szocialista országok közötti sokrétű kapcsolatok bővítésére fordítottuk.