Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Közös közlemény Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének nigériai látogatásáról

megelégedéssel állapították meg, hogy nézeteik ezekben a kérdésekben azonosak. A Felek további támogatásukról biztosították az Egyesült Nemzetek Szervezetét és annak, valamint intézményeinek a világbéke biztosítására irányuló tevékenységét. Üdvözölték a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i 242. számú határozatának és az 1973. október 22-i tűzszüneti határozatnak megfelelően a közel-keleti tartós és igazságos béke érdekében tett lépéseket. A békés rendezés alapvető követelményének tekintik, hogy az izraeli erőket vonják ki a megszállt arab területekről, biztosítsák a térség népei és országai számára a békét, a biztonságot és a szavatolt határokat. A világbéke szélesebb összefüggéseit áttekintve az államfők megelégedéssel vették tudomásul a nemzetközi feszültség mélyreható enyhülését, üdvözölték a különböző társadalmi rendszerű országok és népek között kibontakozó békés együttműködés biztató jeleit. Remélik, hogy mielőbb sikerül megállítani a fegyverkezési versenyt és megállapodásra jutni a leszerelés kérdésében úgy, hogy az ily módon felszabadult erőforrásokat az emberiség számára hasznosabban, a gazdasági és társadalmi előrehaladásra, a fejlesztésre szoruló országok gazdasági növekedésének meggyorsítására használhassák fel. Kifejezték azon meggyőződésüket, hogy nagyságától és erejétől függetlenül minden ország népének érdekében áll cselekvően és közvetlenül részt venni a világbéke és a biztonság problémáinak megvitatásában és megoldásában. Szükségesnek látják, hogy minden állam ismerje el és tartsa tiszteletben az államközi kapcsolatokra vonatkozó nemzetközi jogi elveket, a szuverenitás, a területi sérthetetlenség és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás szabályait. Határozottan állást foglaltak azellen, hogy az erőszakkal való fenyegetés eszközeit a nemzetek közötti viták lezárására használják fel. A két vezető egyetértett abban, hogy a kolonializmus és a neokolonializmus teljes felszámolása napjaink egyik legsürgetőbb feladata. Ismételten leszögezték, hogy sürgősen végre kell hajtani a gyarmati területek és népek függetlenségéről szóló határozatokat, mindenekelőtt Afrikában. Megállapították, hogy Afrika népei és kormányai a gyarmatosítás és az imperializmus, továbbá a fajüldözés elleni harcukkal, az Afrikai Egységszervezet tagállamai közös állásfoglalásaikkal és akcióikkal nagyban hozzájárultak a nemzetközi helyzet kedvező alakulásához. Pozitívan értékelték az el nem kötelezett országok algíri csúcsértekezletének antiimperialista és gyarmatosításellenes határozatait. Kifejezték elégedettségüket a guinea-bissaui, az angolai és a mozambiki felszabadítási mozgalmak eddigi eredményeivel kapcsolatban, és továbbra is teljes támogatásukról biztosították az e célok megvalósításáért küzdő összes haladó erőket. A két államfő megelégedéssel nyugtázta, hogy megindultak a tárgyalások Európában a különböző politikai és ideológiai rendszerű országok között a második világháború következményeként kialakult feszültség enyhítésének előmozdítására. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az európai biztonsági rendszer létrehozásának az egész emberiség ügyét kell szolgálnia azzal, hogy a nemzetközi enyhülés kedvező légkört teremt az elsőrendűen fontos, régóta megoldásra váró problémák fokozatos rendezésére, a