Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának felszólalása a szakszervezeti világkongresszuson

történelemformáló munkában, amit végeztünk, érthető: a szakszervezetek szerepe valóban egy kicsit elhalványult, háttérbe szorult, veszített önálló jellegéből, karakteréből. Ma már itt is a korrekció útját járjuk. Kívülállók, ha nem látják a szakszervezetek önálló arculatát, tevékenységét, terrénumát, akkor nem látják világosan a hatalom jellegét. Sokszor nagyon jóindulatú barátaink, a mi viszonyainkat kevésbé ismerő emberek kérdezik meg, hogy valóban hogyan fest ez a munkáshatalom, milyen szerepet játszik itt a munkásosztály legnagyobb szervezete, vagy a pártja, vagy a kormány? És egyáltalán milyen a munkamegosztás, érvényesül-e a munkásosztály vezető szerepe és ebből milyen részt vállal a szakszervezeti mozgalom? Ezért mondom, hogy más a valóság és más az optika: a hatalomnak ezt az osztályjellegét is könnyen szem elől téveszthetjük, ha a tartalmat a formák mögé utasítjuk. Nem akarom a tisztelt kongresszust untatni. Azt hiszem, a szakszervezeti vezetők nagyon világosan értik és tudják, hogy miről van szó, ha azt mondjuk, hogy munkaadó és munkavállaló. A mi viszonyaink között a munkásosztályé a hatalom és a munkásosztály a munkaadó. Munkavállaló a szakszervezet, a párt és a kormány is. Az elvtársak tudják, hogy az egyéni életben sem fordul elő, hogy a munkavállaló parancsol a munkaadóknak. Nálunk sem úgy van. A munkaadó tehát a munkásosztály, a munkásosztály a gazda, és mindenki, a párt, a kormány, a szakszervezet e gazdát, a munkaadót szolgálja. Mi csak azt tehetjük, amit a munkásosztály igényel, amit megért és amit támogat. Mi mást nem tehetünk és nem is akarunk mást tenni! Azt hiszem, a jövőt illetően itt is lesz még tennivalónk. Gensous elvtárs utalt arra, hogy menjenek el a mi osztálytestvéreink és nézzék meg egyszer jól, hogyan gyakorolja a hatalmat a munkásosztály: milyen is a szakszervezetek szerepe a szocializmus viszonyai között. Eddigi ismereteink szerint mi csak két dolgot tudunk összehasonlítani: a szocialista országok szakszervezeteinek és a tőkésországok szakszervezeteinek a működését. Elvtársak! Én nem minősítem, hogy melyiknek könynyebb vagy nehezebb. Mindenkinek az a nehezebb munka, amit magának kell csinálnia. Nem lehet ezt a kérdést sem leegyszerűsíteni. És most ismét elnézést kérek a hasonlatért. Ha mégis nagyon egyszerűen akarnánk öszszehasonlítani a tőkésországok szakszervezeti mozgalmát a szocialista országokéval — mi ezt még jól megtehetjük, mert dolgoztunk tőkés viszonyok között is —, körülbelül az a viszony és a különbség a kettő között, mint amilyen különbség van egy nős ember és egy nőtlen között. A hasonlat nagyon leegyszerűsített. Ebben az esetben a szocialista országok szakszervezetei a nősek. Több a lehetőségük, a törvényben biztosított joguk, nagyobb a jogkörük, a hatáskörük, de nagyobb a felelősségük is. Felelősségük a gazda előtt — tehát a munkásosztály előtt —, aki, szerencsére, mindent számon kér tőlük. A nőtlen ember helyzete egészen más. Lényeges, hogy legyen munkája, ahol megkeresi a kosztra, a ruhára valót, és azt, amivel a hét végén és esténként el tud menni ide-oda. Nincsen gondja a családra, az asszonyra, gyerekekre, azok nevelésére és jövőjére. Ez lényeges különbség, holott nagyon jól tudjuk, milyen kemény harcot vívnak a tőkés viszonyok között