Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Merre tart Európa? Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának cikke a „New Hungarian Quarterly” jubiláris számában

MERRE TART EURÓPA? KÁDÁR JÁNOSNAK, AZ MSZMP KB ELSŐ TITKÁRÁNAK CIKKE A „NEW HUNGARIAN QUARTERLY" 10 JUBILÁRIS SZÁMÁBAN Kontinensünk neve: „Európa" már harmadik évezrede ismert; földrajzi, politikai, kulturális fogalom, de nemcsak az. Európa több mint harminc nép, nemzet hazája, történelmi múltja, jelene, jövője. Európa sorsa és jövője a ma élő nemzedék, több száz millió, különböző nemzetiségű ember személyes sorsa és jövője is. A történelmi események, a társadalmi haladás, a tudományos-technikai fejlődés felgyorsulásával együtt járt a felismerés, hogy az egyes társadalmi osztályok és népek sorsa nem kizárólag az áhamhatárokon belül dől el, mindinkább és mind nagyobb mértékben függ a nemzetközi környezettől, a nemzetközi helyzet általános fejlődésétől. Ezért már a polgárság messze tekintő embereit, Voltaire-t, Rousseau-t, Byront, vagy újabban Thomas Mannt és Russellt éppen úgy foglalkoztatta az emberiség, s természetesen földrészünk, Európa sorsa, mint a munkásosztály óriásait, Marx Károlyt, Lenint, vagy mint a magyar nép nagyjait, Kossuthot, Petőfit, Adyt. Ma az európai kérdés mindenkit foglalkoztat. A személyes élmények és tapasztalatok alapján természetesen én annak a nemzedéknek gondolatait ismerem a legjobban, amelyikhez tartozom; a két világháború között felnövekedett s még ma is aktív nemzedékét. Az 1930-as évek elején a vasas ifjúmunkások mozgalmának keretében ismerkedtem meg a szocializmus eszméjével és érlelődött meg bennem a politikai cselekvés akarata. Ez természetesen sok mindent meghatározott; azt is, ahogyan kontinensünk kérdéseivel találkoztam akkor, s ahogyan látom ma. Az akkori félfeudális maradványokkal terhelt, gazdaságilag elmaradott Magyarországon a fasiszta Horthy Miklós nevével jelzett kegyetlen, elnyomó politikai rendszer uralkodott. Nagy gazdasági válság volt. Fent a nagytőkések, nagybirtokosok és kedvezményezettek élték a maguk farsangi életét, lent a millióknak, a munkásoknak, a parasztoknak, az értelmiségieknek kizsákmányolás, munkanélküliség, éhség és nyomor, jogtalanság, rendőrterror volt az osztályrészük. Ez ellen harcoltunk mi, fiatal kommunisták, szociáldemokraták, más világnézetű, haladó, jobb jövő után sóvárgó, dolgozó emberek. Munkásosztályunk, népünk sorskérdéseivel foglalkozva szükségszerűen ki kellett tekintenünk Európára, a nagyvilágba. Közismerten rosszul álltak az ügyek akkoriban a földrészünkön. A változást, az új helyzetet, a kedvező irányzatot jelzi egy látszatra nem nagy, de valójában nagy fontosságú tény. A múlt év végén — megéri, hogy kiírjuk a dátumot —, 1972 novemberében, Helsinkiben kontinensünk országainak, valamint a közvetlenül érdekelt Amerikai Egyesült Államoknak és Kanadának képviselői összeültek, hogy megbeszéljék az európai biztonsági értekezlet összehívásának konkrét kérdéseit, s megalapozott az a reményünk, hogy maga az értekezlet 1973-ban végre megkezdheti nagy fontosságú munkáját. Az események ilyen alakulásában közrejátszott a felismerés, hogy a hi-