Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1972
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Közlemény a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének baráti látogatásáról a Magyar Népköztársaságban
A felek egyetértettek abban, hogy megfelelő feltételek alakultak ki az európai államok biztonsági értekezletének megtartására, amely hathatós eszköze lehet az európai béke, biztonság és együttműködés előmozdításának. Ügy vélik, hogy a biztonsági értekezlet előkészítését nem szabad késleltetni mesterséges akadályok támasztásával; a sokoldalú előkészítő munkát haladéktalanul meg kell kezdeni, hogy az értekezlet 1972-ben összehívható legyen. A párt- és kormányküldöttségek üdvözlik, hogy az európai közvélemény tevékenyen fellép a feszültség enyhítéséért, az államok és a népek jószomszédi kapcsolataiért, az európai békéért és biztonságért. A tárgyalófelek kifejezték szolidaritásukat a vietnami, a kambodzsai és a laoszi nép hősi harcával, amelyet az amerikai agresszorok ellen folytatnak. A felek elítélik az Amerikai Egyesült Államok kormányának magatartását; időhúzó manőverei és az úgynevezett vietnamizálás azt célozzák, hogy leplezze agressziójának kudarcát és az indokínai népek megkerülésével próbáljon a maga számára kedvező kiutat találni a válságból. Alapjában ezt szolgálják Nixon elnök „új" javaslatai is, amelyek azonban régi célokat követnek. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság nyomatékosan követeli, hogy az Egyesült Államok kormánya hagyjon fel a népellenes bábrezsimek támogatásával, haladéktalanul vonja ki fegyveres erőit Indokínából, ismerje el e térség népeinek törvényes jogát arra, hogy maguk döntsenek saját sorsukról. A Közel-Keleten az Egyesült Államok támogatását élvező izraeli kormány makacsul kitart agressziós, területrabló céljai mellett, aminek következtében állandósult a feszültség. A tárgyalófelek elítélik ezeket a törekvéseket, valamint a nyugati országokban működő reakciós köröknek a közel-keleti kérdés kapcsán szított kommunista- és szovjetellenes kampányát. Ez rontja a nemzetközi légkört, és akadályozza a közel-keleti kérdés békés eszközökkel történő igazságos rendezését. Ismételten leszögezik, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-i határozatának végrehajtását tartják a válság megoldásához vezető járható útnak. Ez felel meg az e térségben élő valamennyi nép és a béke alapvető érdekeinek is. Mindkét párt- és kormányküldöttség egyetértően hangsúlyozta, hogy a világpolitikai helyzet eseményei igazolják a kommunista és munkáspártok 1969-es nemzetközi tanácskozásának következtetéseit, amelyek továbbra is pzilárd alapját képezik pártjaik nemzetközi tevékenységének. Kifejezték eltökéltségüket, hogy a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján minden eszközzel hozzájárulnak a nemzetközi kommunista mozgalom egységének szilárdításához. Ezzel összhangban hangsúlyozták a jobboldali és a „baloldali" opportunizmus, a nacionalizmus és a szovjet ellenesség elleni ideológiai harc jelentőségét. A tárgyalófelek úgy ítélik meg, hogy parancsolóan szükség van valamennyi antiimperialista erő akcióegységére. E célt követve, továbbra is tevékeny részt vállalnak az imperialistaellenes erők világméretű harcának folytatásában. Támogatnak minden törekvést, amely a szocializmusért, a nemzeti függetlenségért és a békéért harcoló erők tömörítését célozza, és elutasítanak mindent, ami a haladás erőinek egységét veszélyezteti és rombolja. A történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom és az összes imperialistaellenes erők a közös erőfeszí-