Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1972

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Péter János külügyminiszter felszólalása az ENSZ Közgyűlésen. (Részlet)

hogy a Biztonsági Tanács határozatában az angol és a francia szövegezés között lényeges különbség van. Ez a különbség tényleg megvan. De a probléma világtörténelmi jelentősége nem ebben tárul fel, hanem abban, hogy a Közel-Kelet népeinek a békés egymás mellett élését kell biztosí­tani. Nagyon mély felelősséggel mondom a következőket: az arab országok részéről olyan javaslatok vannak Izrael kormánya előtt, amelyek Izrael or­szágának a biztonságát kétségbevonhatatlanná teszik, ha viszont Izrael kormánya ezeket a javaslatokat — amelyek a Biztonsági Tanács határoza­tán alapulnak — nem veszi halálosan komolyan, akkor Izrael sírját ássa meg. Rövid időre érezheti úgy az izraeli kormány egyik-másik képviselő­je, hogy az idő nekik dolgozik, tudniuk kellene azonban, hogy hosszú tá­von az idő az arab országok javára dolgozik. Izrael jövője attól függ, hogy tudja-e rendezni viszonyát a környező arab országokkal. Illúzió len­ne, ha Izrael kormánya a nemzetközi cionizmusra akarná építeni orszá­ga jövőjét. Egy biztos alap van Izrael jövőjének megalapozására: a barát­ság megteremtése a szomszédos országokkal, a palesztin nép jogainak ér­vényesítésével. Közös nemzetközi feladata az ENSZ minden tagállamának az Alapokmányból adódó kötelezettségként, hogy a közel-keleti viszonyok békés rendezésének a konkrét tervét kidolgozzák. A magyar kormány nagy tisztelettel tekint Jarring nagykövet erőfeszítéseire, és nemcsak jó­kívánságokkal, hanem konkrét lépéseivel is igyekszik segíteni őt történel­mi küldetésének teljesítésében. Az Egyesült Nemzetek Szervezete tagságának a nagy többségét az úgy­nevezett harmadik világ országai alkotják. Ezeknek a képviselői ez év­ben, Georgetownban, nagy erejű felhívással fordultak a világ többi orszá­gaihoz a fejlődő országok gazdasági problémáinak megoldása érdekében. Miközben itt a nemzetközi viszonyok javulásáról beszélünk — mégpedig joggal —, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak nagy részében nö­vekszik a nyomor. A világ népeinek össze kell fogniuk, hogy a gyarma­ti rendszer maradványait eltüntessük, a ma még mindig gyarmati elnyo­más alatt élő népeket felszabadítsuk, s ezzel együtt a gyarmati sorból felszabadult országokat gazdasági gondjaik megoldásában támogassuk. A nemzetközi helyzet javulásának felettébb világos jelei vannak Euró­pában. Tudom, hogy Európa neve az ENSZ-tagállamok döntő többségénél nem hangzik kellemesen. A gyarmatosítás embertelen századai és két vi­lágháború tragédiái fűződnek Európa nevéhez. Most azonban az emberi­ség új korszakának hajnalán, amikor a termonukleáris kornak viszonyai­ra rendezkedik be a mai emberi nemzedék, Európa a termonukleáris há­ború szörnyű kataklizmájának az alternatívájával szemben a békés egy­más mellett élés politikáját igyekszik érvényesíteni. Ezt a békét és biz­tonságot akarjuk az eddiginél szilárdabb alapokra helyezni. Ezért akar­juk az európai béke és együttműködés konferenciáját egybehívni. Ez nemcsak európai ügy. Ha ezt jól oldjuk meg, akkor ez a világ többi népe számára is hasznos lesz, mert a fegyverkezési verseny megszűntéből mér­hetetlen erők szabadulnak majd fel, s ezeket az emberi lét alapvető kér­déseinek a megoldására lehet majd fordítani. A Magyar Népköztársaság kormánya igen jó reménnyel tekint a jövő elé. Űgy gondoljuk, hogy en-

Next

/
Thumbnails
Contents