Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1971

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának beszéde a csehszlovákiai Usti nad Labemban, a Vegyipari és Kohászati Gyárban tartott nagygyűlésen (Részletek)

vonzóak, s ha azok tisztán, torzulás nélkül mutatkoznak, mindenkor elnyerik a munkások, parasztok, értelmiségiek, az egész nép alapvető tömegeinek támogatását. A szocializmus eszméi a párt és a tömegek összeforrott erejével párosulva, Csehszlovákiában éppen úgy, mint a világ bármely országában — legyőzhetetlenek. Munkánkban és körülményeink alakulásában is meghatározó szerepe van a mindenkori nemzetközi helyzetnek. A nemzetközi kommunista mozgalomban, külpolitikánkban a csehszlovák elvtársakkal közös, azonos elveken alapuló irányvonalat követünk. Az elvek tekintetében mi elkötelezettek vagyunk. A haladó erőkkel való egységre, a kapitalista országokkal békés egymás mellett élésre törekszünk; antiimperialista, szocialista békepolitikát folytatunk. A párt mély meggyőződése, hogy a magyar nép legvalódibb értékeit, országunk szocialista fejlődését szolgálja, nemzeti függetlenségünket biztosítja azáltal, hogy fejleszti az együttműködést, a szövetségi kapcsolatokat a felszabadító Szovjetunióval, a baráti Csehszlovák Szocialista Köztársasággal, a szocialista világközösség más országaival. Az internacionalizmus, a népek és az összes haladó erők egysége megtöri az imperializmus minden mesterkedését és képes megvédelmezni a szocializmus, a béke általános érdekeit mindenhol és minden körülmények között. Szólni kívánok a Varsói Szerződés öt országának, köztük a Magyar Népköztársaságnak a Csehszlovákiával kapcsolatos 1968 augusztusi közös lépéséről is. Ügy tartjuk, hogy ez a lépés szükségszerű volt egy olyan különleges helyzetben, amikor a csehszlovák dolgozók minden vívmánya komoly veszélybe került, amikor belső ellenforradalom kirobbantása és imperialista intervenció egyaránt fenyegetett. Vannak, akik vitatják, fennállott-e ilyen súlyos és közvetlen veszély. Számunkra, kommunisták számára a hatalom kérdése sohasem elvont, csupán elméleti jellegű kérdés, mert nem is lehet az. önök tudják, hogy 1919 augusztusában az első magyar munkásállamot, a Magyar Tanácsköztársaságot az imperialistákkal szövetkezett belső ellenség külső fegyveres beavatkozással verte le. 1956-ban ismét belső és a külső reakciós erők összefogása, az általuk szított és támogatott fegyveres ellenforradalmi felkelés veszélyeztette a Magyar Népköztársaság létét. Igen fontos tanulság, hogy az ellenség egyik alkalommal sem lépett fel azonnal és nyíltan a munkáshatalom megdöntésének jelszavával. 1919-ben éppen úgy, mint 1956-ban, kezdetben a szocializmus, a „tiszta demokrácia", a „szabadság" jelszavát hangoztatta. De amint úgy érezte, hogy a nyeregben ül, rögtön kimutatta a foga fehérét, leleplezte igazi arculatát, 1919-ben tizenötezer kommunistát, demokratát, haladó gondolkodású embert gyilkolt le a fehérterror. 1956 októberének utolsó napjaiban is egyre ritkábban lehetett hallani a szocializmusról, annál többet a kommunisták felelősségre vonásáról és meg is kezdődött a kommunisták és a velük szimpatizáló emberek lemészárlása. Ezek történelmi tények és a kiontott vér komoly tanulságokkal szolgál nemcsak a magyarok, hanem a nemzetközi munkásosztály számára is. Bennünket 1968 augusztusában közös lépésünknél — a történelem ta-