Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1971

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának felszólalása a Csehszlovák Kommunista Párt XIV kongresszusán

hozta magával, hogy a közelmúlt években országainkban nehéz helyzet alakult ki, s emiatt előbb a Magyar Népköztársaság, majd a Csehszlovák Szocialista Köztársaság került a nemzetközi osztályharc gyújtópontjába, a világsajtó első oldalára. A politikai harc kiéleződött országainkban, pártjaink súlyos nehézségekkel kerültek szembe. Mi teljes mértékben megértettük annak a helyzetnek a súlyosságát és bonyolultságát, amellyel csehszlovák elvtársainknak a közelmúlt években szembe kellett nézniük. Az ilyen helyzet súlyossága nemcsak abban van, hogy a szocializmus minden rendű és rangú ellensége a párt és a munkáshatalom szétzúzására tör, hanem még inkább abban, hogy a párt vezető szerepe meggyengül, az osztályfrontok összekeverednek, eszmei, politikai zavar, nacionalizmus lép fel. Az önök harca is megerősíti viszont azt a nemzetközi tapasztalatot, hogy nincs az a nehézség, amelyet ne lehetne legyőzni, ha a párt helyes marxista—leninista osztálypolitikát folytat, a pártban érvényesülnek a lenini normák, a tömegekkel kölcsönös a bizalom, szorosak a kapcsolatok, s a párt rendíthetetlenül hű a proletár internacionalizmus eszméihez. A proletár internacionalizmus hatalmas ereje volt a fő támasza a szocializmus magyar híveinek is 1956-ban, amikor nálunk, a személyi kultusz időszakában bekövetkezett súlyos hibák, a revizionista árulás, a belső osztályellenség és a nemzetközi imperializmus támadása a munkáshatalom, a nép szocialista vívmányainak megsemmisítésével fenyegetett. Sokat jelentett számunkra azokban a súlyos időkben, hogy nemzetközi osztálytestvéreink között Csehszlovákia kommunistái és dolgozó népei igaz barátként mellettünk állottak és önzetlenül segítették harcunkat. A proletár internacionalizmus eszméje, a szocializmus ügye, a barát, a testvér iránti szolidaritás vezetett bennünket, magyarokat is akkor, amikor 1968-ban szövetségeseinkkel együtt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság munkásosztályának, haladó erőinek segítségére siettünk. Mi akkor is bizonyosak voltunk abban, hogy ha az imperialistáknak nem lesz módjuk kívülről beavatkozni. Csehszlovákia kommunistái és munkásosztálya, a szocializmus hívei rendezik soraikat, megvívják harcukat, maguk megvédik hatalmukat, szocialista vívmányaikat, biztosítani fogják a társadalom kérdéseinek szocialista megoldását. Bennünket örömmel töltenek el csehszlovák elvtársaink utóbbi időben folytatott harcának nagy eredményei. A központi bizottság kongresszusi beszámolója meggyőzően bizonyítja, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja lépésről lépésre leküzdi a sok éven át felhalmozódott problémákat, elejét veszi a régi hibák megismétlődésének és felszámolja a jobboldali irányzatok által előidézett mérhetetlen károkat. A „Tanulságok" című pártállásfoglalás, a párt 50. évfordulójára és a XIV. kongresszusra kiadott okmányok fő megállapításai, az ezekben kifejezésre jutó politikai irányvonal folytatása és továbbfejlesztése mindazoknak az alapvetően helyes, szocialista törekvéseknek, amelyeket a párt előző XIII. kongreszszusa, illetve azt követően a központi bizottság 1968. évi januári plénuma dolgozott ki. Mindez bizakodással töltheti el a szocializmus őszinte híveit országunkban és az egész világon. Tények bizonyítják, hogy az a döntő fordulat, amely a központi bizott-