Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Közlemény a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének berlini üléséről - A Politikai Tanácskozó Testület ülésén elfogadott okmányok

egyik a rendezés politikai eszközökkel történő elérésének következetes irányvonala. Ez a rendezés minden közel-keleti nép, köztük az izraeli nép számára is garantálná a független, biztonságos nemzeti létet. Biztonságossá tenné a határokat, a népek saját létfontosságú szükségleteik kielégítésére használhatnák fel erőiket, energiájukat, a természeti kincseket. De mindaddig a Közel-Keleten nem lehet béke, amíg az izraeli csapatok nem vonulnak ki minden megszállt arab területről. Enélkül lehetetlen elképzelni, hogy a közel-keleti népek jó szomszédokként éljenek. Ennek az irányvonalnak a hívei — az Egyesült Arab Köztársaság, más arab államok, az őket támogató szocialista és más békeszerető államok — síkraszállnak a Biztonsági Tanács által 1967. november 22-én hozott és a közel-keleti béke helyreállításának alapját képező határozat valamennyi pontjának teljesítéséért. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az egymással konfliktusban levő felek a legközelebbi gyakorlati lépésekként teremtsenek egymással kapcsolatot és folytassanak tárgyalásokat az ENSZ főtitkárának különmegbízottja, Jarring nagykövet közvetítésével. A másik irányvonal az arab államok elfoglalt területeinek minden eszközzel való megtartása és bekebelezése, a közel-keleti feszültség fenntartása, a haladó arab rendszerek megdöntése és az arab nemzeti felszabadító mozgalom aláásása. Izrael és felbujtói kitartóan szabotálják mindazt, ami az igazságos rendezéshez vezethet. Megkísérlik saját imperialista követeléseiket ráerőszakolni e térség népeire, lényegében kijelentvén, hogy vagy elfogadják ezeket a követeléseket, vagy pedig nem lesz béke. Ezt a politikát az ENSZközgyűlés 25. ülésszaka nemrég ismételten elítélte. A nemzetközi, elsősorban az amerikai imperializmus erőire hárul minden felelősség azért, hogy a közel-keleti térség továbbra is a feszültség egyik legveszélyesebb góca marad a világon. Izrael militarista uralkodó körei, amelyek hódító terveikkel a „nagy Izrael" kiépítésének programjával virtuskodnak, valójában az izraeli nép létérdekeit veszélyeztetik. A tanácskozás kifejezi azt a meggyőződését, hogy az arab államok és népek továbbra is egységük és összeforrottságuk megszilárdítására irányuló erőfeszítéseiket fogják szembeszegezni az imperialista országoknak azon kísérleteivel, hogy az arab népeket elválasszák egymástól, és egymás ellen fordítsák. A tanácskozás részvevőinek meggyőződése, hogy miként a múltban, most is kudarcra vannak ítélve a nemzetközi reakciónak a haladó arab rendszerek ellen irányuló mesterkedései. Ezzel kapcsolatban kifejezésre juttatják: mélységesen elégedettek az Egyesült Arab Köztársaság vezetőinek azon nyilatkozataival, hogy rendületlenül azt az irányvonalat szándékoznak követni, amelyet az EAK Gamal Abdel Nasszer elnök életében követett, síkraszállnak a közel-keleti konfliktus politikai rendezéséért, a nemzetközi imperializmus ellen, a függetlenségért, a szabadságért és a haladásért, a szocialista országokkal való barátságért, a békéért és a nemzetközi egyetértésért. A tanácskozás részvevői megerősítik, hogy a jövőben is készek határozottan támogatni az arab népek, köztük a palesztinai arab nép igazságos harcát a Közel-Keleten folytatott imperialista, agresszív politikával szem-