Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Augusztus - Komócsin Zoltánnak, az MSZMP KB titkárának beszéde Esztergomban az alkotmánynapi nagygyűlésen

közi szervezetekbe. A magunk részéről megelégedéssel konstatáljuk, hogy jelentős mértékben megjavultak és remélhetőleg tovább érlelődnek a kedvező feltételek a Magyar Népköztársaság és az NSZK kétoldalú kapcsolatainak fejlesztéséhez, normalizálásához. Amikor elégedettségünket és reményünket kifejezésre juttatjuk a szovjet—nyugatnémet megállapodás aláírása alkalmából, reálisan számolunk azzal, hogy hosszú még az út a szerződés nyugatnémet részről történő ratifikálásáig. Az NSZK-n belül és azon kívül is nagy erők vannak, amelyek tagadják a mai európai valóságot és félnek az enyhülés, a béke és biztonság irányzatának megerősödésétől. Ezek az erők most politikai vereséget szenvedtek, de céljaikról nem mondtak le. Csakis a velük szemben folytatott szívós, következetes harcban lehet előre lépni és a megérett problémákat megoldani. A szovjet—nyugatnémet szerződés aláírása kedvező hatást gyakorol az európai biztonsági értekezlet összehívására. Az európai országok kormányainak többsége elvben egyetért a biztonsági értekezlet összehívásával, helyesli — bizonyos kiegészítésekkel — a Varsói Szerződéshez tartozó országok napirendi javaslatait, egyetért a találkozó színhelyével, a részt vevő államok körével. A kialakult helyzet alkalmas arra, hogy — megfelelő előkészítéssel — már a nem távoli jövőben összeüljön az európai biztonsági értekezlet. Ha ez nem történt meg eddig, és nem kerülhet rá sor a közeli hónapokban, annak az az oka, hogy a vezető nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok és Anglia kormánya, mindent elkövetnek a biztonsági értekezlet elodázására. Az európai szocialista országoknak a pozitív magatartást tanúsító országok kormányaival és népeivel együtt további szívós erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy az európai biztonság és a világbéke megszilárdítását elősegítő értekezlet mihamarabb összeüljön, és megkezdje munkáját. A legutóbbi hetekben reményt keltő események következtek be a KözelKeleten. Az erőfeszítések, amelyek a szocialista országok és mindenekelőtt a Szovjetunió segítségével a haladó arab országok gazdasági, társadalmi, politikai, katonai tekintetben való megerősítésére irányulnak, továbbá az izraeli agresszorok nemzetközi politikai téren és a fronton bekövetkezett vereségei azt eredményezték, hogy az Egyesült Államok és Izrael kormánya egyaránt elfogadta a közel-keleti helyzet rendezésének alapjául a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatát. A Szovjetunió és a többi szocialista ország — köztük hazánk is — Egyiptom és más arab országok kormányai, továbbá a haladó nemzetközi közvélemény, már régóta állhatatosan hangsúlyozza, hogy a közel-keleti háborús tűzfészek felszámolásához, az igazságos és tartós béke megteremtéséhez a Biztonsági Tanács határozatának következetes végrehajtásán keresztül vezet az út. Az Amerikai Egyesült Államok támogatásával az izraeli kormány a legutóbbi időkig megtagadta a Biztonsági Tanács határozatának elfogadását. Most viszont, miután Rogers amerikai külügyminiszter tervét Egyiptom, Szudán, Líbia és Jordánia kormánya elfogadta, az izraeli kormány is erre kényszerült. Ez egyet jelent a Biztonsági Tanács határozatának elfogadásá-