Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Aczél Györgynek, az MSZMP KB titkárának felszólalása Ausztria Kommunista Pártjának XXI. kongresszusán (Részletek)
Népeink történelme évszázadok óta fonódik egybe. Mi nem felejtettük el, hogy olyan közös sorsfordulókon, mint 1848-ban a bécsi légionisták, vagy 1919-ben — a Magyar Tanácsköztársaság létrejötte idején — önfeláldozóan küzdő osztrák forradalmárok ott állottak a mi népünk legjobbjai mellett a közös ügyért vívott harcban, s hogy önök is otthont adtak azoknak az 1919-es magyar emigránsoknak, akik már akkor a mai szabad Magyarországért küzdöttek. Napjainkban nemhogy csökkent, inkább az eddiginél is parancsolóbb szükség a kommunista és munkáspártok együttműködése, a kölcsönös internacionalista támogatás, önök más feltételek között vívják a harcot, mint mi, de egyformán nehéz, különbözőségük ellenére egyaránt bonyolult problémákat kell megoldanunk s ugyanannak a kommunista és haladó világmozgalomnak, ugyanannak a nagy közös ügynek az elkötelezettjei vagyunk. Ismernünk kell tehát egymás helyzetét, a módot, ahogyan osztálytestvéreink leküzdik a nehézségeket, és ismernünk kell a tanulságokat, amelyeket egymás kudarcaiból és győzelmeiből a magunk számára levonhatunk. Nemegyszer elkerülhettük volna a buktatókat, könnyebben lettünk volna úrrá válságos helyzeteken, ha még többet tanultunk volna egymás tapasztalataiból. Ezt mindannyiunknak figyelembe kell vennünk a jövőben is. El nem évülő igazság, hogy az egyes testvérpártok belső, marxista— leninista egysége nélkül nincs céljaikat sikerrel szolgáló nemzetközi együttműködés sem. Bennünket, magyar kommunistákat saját keserves tapasztalataink tanítottak meg arra, milyen tragikus következményekkel jár a pártegység megbomlása. De tapasztaltuk a fordítottját is: az utóbbi esztendőkben elért eredményeinket nem utolsósorban pártunk hűséggel megőrzött marxista—leninista egységének köszönhetjük. Mi nemcsak az elméletből, de tapasztalatainkból is leszűrtük azt az igazságot, hogy szovjetellenes kommunizmus nincs, nem volt és nem is lesz. Mélységesen egyetértünk azokkal a megállapításokkal, amelyek a referátumban és a vitában ezt a felismerést tükrözték. A nemzetközi erőviszonyok mai állapota olyan helyzetet teremtett a világban, hogy a kis népek sem háríthatják el magukról a felelősséget, és a világban kicsiny pártoknak is lehet és van jelentős szerepük. Ennek tudatában mi, magyar kommunisták tisztelettel és várakozással tekintünk az osztrák kommunistákra, Ausztria haladó erőire. Tudatában vagyunk helyzetük bonyolultságának, nagy figyelmet szentelünk problémáik tanulmányozásának és szívből kívánunk sikert küzdelmes munkájukhoz. A szocialista társadalmi rend továbbfejlesztésén, népünk életszínvonalának emelésén, a szocialista demokratizmus további kiszélesítésén munkálkodunk, abban a tudatban, hogy a szocialista demokrácia fejlesztésével erősítjük a munkáshatalmat, mint ahogy a szocializmus erősödése mind szélesebb utat nyit a dolgozók demokráciájának. Tudjuk, hogy eddigi és további munkánk sikerének feltétele, az országon belül és nemzetközileg is, a haladó erők egysége, összefogása. A szónok ehhez hozzáfűzte, hogy olyan baloldali összefogásra van szükség, amely nemcsak szavakban hirdeti a haladást. — Nincs kommunisták nélkül szocializmus. Sok olyan önmagát baloldalinak hirdető csoportosu-