Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Komócsin Zoltánnak, az MSZMP KB titkárának beszéde Csehszlovákia felszabadulásának 25. évfordulóján Budapesten

Csehszlovák Kommunista Párt több mint 25 ezer tagja halt hősi halált az antifasiszta harcban. A kommunisták vállalták a fő szerepet az I. Csehszlovák Hadtest létrehozásában, amely Ludvik Svoboda tábornok, a jelenlegi államelnök parancsnoksága alatt a szovjet hadsereg soraiban harcolva, részt vett hazája felszabadításában. A kommunista párt volt a magja, lelkesítője és áldozatos szervezője a nép ellenállásának. A kommunisták voltak az erjesztői és vezetői a szlovák nemzeti felkelésnek, kommunisták vezették a prágai nép antifasiszta fegyveres harcát a háború utolsó napjaiban. 1945. május 9-én beteljesült a hitleri fasizmus végzete, kontinensünkön elült a fegyverek zaja. Csehszlovákia számára a felszabadulás egyúttal az állam újjászületését is jelentette. A kommunisták és a velük szövetséges más hazafias erők széles frontja bebizonyította, hogy nemcsak az antifasiszta harcban tudták vállalni a legnagyobb terhet, hanem világos perspektívát tudnak tárni a nép elé, új, valóban demokratikus társadalmi rendszer felépítésére. A gazdasági bázisától megfosztott burzsoázia végső kétségbeesésében puccsra határozta el magát, a munkásosztály azonban keményen visszavágott. A proletárdiktatúra győzelme Csehszlovákiában történelmi jelentőségű esemény volt, és hatást gyakorolt egész Európa nemzetközi viszonyainak alakulására. A néphatalom éveiben Csehszlovákia magas színvonalú ipari és mezőgazdasági termelőerőinek bázisán és együttműködve a többi szocialista országgal — soha nem tapasztalt fejlődést ért el. Olyan történelmi siker ez, amilyent csak a munkásosztály és pártja tud felmutatni, amilyent a burzsoázia soha nem volt képes megvalósítani. Olyan vívmányok ezek, amelyeket nem homályosíthatnak el az új utakon járókat mindig fenyegető átmeneti tévedések, nehézségek. A személyi kultusz bűnei miatt jogosan bírált volt vezetők súlyos hibái sem csökkenthetik a párt és a nép hősi munkával elért fejlődésének értékét. A negyedszázaddal ezelőtti felszabadulás új szakaszt nyitott a magyarcsehszlovák kapcsolatok történetében, örökre ledőltek azok a korlátok, amelyeket a távolabbi múltban a Habsburg-monarchia népelnyomó osztályai, a két világháború között pedig a magyar és a csehszlovák uralkodó osztály soviniszta-nacionalista politikája állított népeink közé. Kapcsolataink a közös világnézet és cél, népeink nemzeti érdeke, a szocializmus világméretű győzelme, az internacionalista elkötelezettség jegyében fogantak. Az elmúlt negyedszázad történelme bebizonyította, hogy marxista— leninista eszméinktől vezérelve, közös érdekeinkkel összhangban, eredményes harcot folytattunk a nacionalizmus mindenfajta megnyilvánulásával szemben. Ezt tesszük a jövőben is. Különös erővel mutatkozott meg kapcsolataink elvi jellege abban az önzetlen segítségben, amelyet cseh és szlovák testvéreinktől kaptunk 1956ban a magyar ellenforradalom felszámolásához. Hasonló elkötelezettség vezetett bennünket 1968-ban a szocializmus csehszlovákiai vívmányainak védelmében. Az azóta eltelt idő bizonyságát adta annak, hogy a cseh és a szlovák népet nem lehet letéríteni a szocialista fejlődés útjáról, nincsen olyan erő, amely Csehszlovákiát kitéphetné a szocialista országok, a békét védelmező erők közösségéből. Testvéri országaink további fejlődésének