Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Péter János külügyminiszter beszéde az Országgyűlés 1970. március 4-i ülésén

1954. évi genfi megállapodások értelmében, és megszűnnék az a helyzet, amelyben egy délkelet-ázsiai bábrezsim miatt az egész nemzetközi helyzet állandó válságban van. Sőt ma már Laosz területén is kiéleződtek a harcok. Ha az Egyesült Államok halogatja a vietnami kérdés békés rendezését és ha új területeken kezdi meg beavatkozása fokozását, ellentétben az 1954. és 1962. évi genfi megállapodásokkal, akkor Délkelet-Ázsiából kiszámíthatatlan veszélyek fenyegetik a világot. A másik fő veszélyzóna — tisztelt Országgyűlés —, amely a világ minden más részén érezteti hatását és nehezíti a tárgyalások komoly kibontakozását, Közel-Kelet. Izrael agresszióinak eddigi sorozatát az utóbbi időben újabb agressziókkal tetézi. Országgyűlésünk külügyi bizottsága az izraeli provokációk legutóbbi fokozása idején állásfoglalásában a következőket mondta: „Izrael kormánya rendkívül súlyos felelősséget vállal magára agresszív tetteivel. Azzal, hogy a béke és biztonság általános érdekeit aláveti expanziós törekvéseinek és újabb háború veszélyét idézi fel a közelkeleti térségben." Ehhez a következőket csatolom. Amíg Izrael kormánya a kérlelhetetlen tények kényszerítő hatása alatt tudomásul nem veszi — az Egyesült Államok magatartásának megváltozásában is —, hogy nincs egyetlen nagyhatalom sem, amely provokációját támogatná vagy újabb agresszióinak a következményei ellen védelemben részesítené, addig Izrael kormánya folytatni fogja mostani kalandorpolitikáját. Az az egy biztató mégis, hogy növekszik az együttműködési készség a nemzetközi élet terén Izrael meggyőzésére, hogy a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata szellemében meg kell találni a megoldást. Biztosak vagyunk abban, hogy ha sikerül kidolgozni a módozatokat az izraeli csapatok kivonására a megszállt területekről, akkor a reálisan elfogadható kivonulás módozatainak realizálása után sikerül megtalálni a többi probléma tárgyalásos megoldását. Tisztelt Országgyűlés! Külpolitikánkat a Varsói Szerződés és a KGST keretein belül közvetlen szomszédainkkal, a harmadik világ országaival és a fejlett nyugati országokkal a magyar nép alapvető érdekei, s a nemzetközi béke és biztonság történelmi követelményei határozzák meg. Tekintettel arra, hogy a viszonylagos enyhülés és a tárgyalások mai időszakát a termonukleáris háború és az imperialista támadások állandó veszélyei alatt éljük, mi bel- és külpolitikai téren ebben az összefüggésben a következőket látjuk feladatunknak. Fontosnak tartjuk a Varsói Szerződés hatékonyságának fokozását annak ellenére, hogy javaslatokat tettünk az európai katonai szervezetek feloszlatására és új biztonsági rendszer megteremtésére. A Magyar Népköztársaság azonban nemzeti és nemzetközi érdekeit szem előtt tartva következetesen képviseli azt az elvet, hogy amíg az imperialisták támadó jellegű katonai tömbjei az általános és teljes leszerelésre vezető úton elindulnak, országunk védelmi képességének állandó növelése, a Varsói Szerződés katonai szervezetének fenntartása és erősítése nemcsak a Magyar Népköztársaság érdekeit, hanem az egyetemes emberiség érdekeit is szolgálja. Ez a szervezet volt a döntő tényező a harmadik világháború veszélyének elhárításában mind a mai napig, és ez a szervezet lesz a döntő tényező a to-