Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Csatorday Károlynak, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képvise-lőjének felszólalása a Biztonsági Tanács dél-rhodesiai vitájában

határozatban előirányzott szankciókat ki kell terjeszteni Dél-Afrikára és Mozambik portugál gyarmatra vagy inkább Portugáliára. Ezzel kapcsolatban egyes képviselők gyakran hangoztatták, hogy mivel ez a rendelkezés áldozatokat jelentene országaiknak, nem tudják alkalmazni. Ez különös érvelés. Még emlékszünk arra, hogy ugyanezek az országok nagyon is figyelmen kívül tudták hagyni az áldozatokat, amikor a hidegháború időszakában a szocialista országok elleni embargó mellett határoztak. Természetesen akkor nem volt ENSZ-határozat azoknak a diszkriminációs intézkedéseknek az alátámasztására. Egyetlen motivációjuk az volt, hogy meg akarták fojtani a szocialista országok gazdaságát és a korábbi tőkés hatalom visszaállítására akarták őket kényszeríteni. Rendkívül tanulságos, hogy ugyanezek az országok a dél-afrikai fajgyűlölő rezsimek elleni harcban elutasítják a pénzügyi áldozatokat, amikor oly készek voltak nagy veszteségek vállalására a szocialista, világgal való kereskedelem elmaradása miatt. Akkor azonban nem a fasizmus vagy a fajygűlölő rezsimek, hanem inkább azon népek elleni harcról volt szó, amelyek a fasizmus elleni hatalmas küzdelem fő terhét viselték, és amelyek határozottan szembeszállnak a faji megkülönböztetéssel és a kolonializmussal. Meglepő, hogy azok a kormányok, amelyek fáradhatatlanul oktatgatnak másokat a demokráciáról és az emberi jogokról, teljesen behódolnak, mihelyt önös gazdasági érdekekről van szó. A dél-afrikai fajgyűlölő rezsimek az elemi emberi jogokat tagadják meg, a faji felsőbbrendűséget hirdetik, és az önrendelkezést teljes mértékben elutasítják. Ian Smith kíméletlenül megvalósította DélRhodesiában a nemzeti, politikai, gazdasági és kulturális apartheidet. Vorster és Ian Smith nézetei és politikai elképzelései semmiben sem különböznek azoktól, amelyeket Hitler, Rosenberg és más náci főkolomposok annak idején hirdettek. A fehér telepesek fél évszázados uralmát nevezik önkormányzatnak és büszkén jelentik ki, hogy az ő jóváhagyásukkal tartotta magát ötven éven át. Véleményünk szerint annak semmi köze sem volt az önkormányzathoz. Ha elgondoljuk, hogy az ötven éves úgynevezett önkormányzat a Smith-rezsimhez és a tavaly június 20-i népszavazási cirkusz tragikomédiájához vezetett, akkor megértjük, hogy az Egyesült Királyság komolyan gondolja, amikor arról beszél, hogy az előrehaladásnak lassúnak kell lennie. Az Egyesült Királyság képviselőjének válaszolva kénytelenek vagyunk hangsúlyozni, hogy nem lehet szó a fasizmussal való megalkuvásról. A Tanács nem kompromittálhatja az Egyesült Nemzetek jóhírét. Hazám, mint az ENSZ Apartheid Bizottságának tagja, úgy érzi, fel kell emelnie szavát Zimbabwe legjobb fiainak önkényes üldözése, bebörtönzése és kivégzése ellen, akik szabadságukért, igazi függetlenségükért és az ENSZ Alapokmányában foglalt alapvető emberi és nemzeti jogaikért küzdenek. Sajnos, a határozati javaslat továbbra is kívánnivalót hagy e tekintetben. Kötelességemnek érzem, hogy utaljak az Egyesült Királyság képviselőjének arra az ismételt felhívására is, amely a Tanács egységét szorgalmazza DélRhodesia kérdésében. E probléma tanácsbeli története mindenkit meg kell hogy győzzön arról, hogy az itt képviselt államok többsége - fenntartásaik és komoly aggályaik ellenére is - már a múltban az egység mellett döntött. Ez az egység azonban, amely az igazgató hatalom halogató taktikáján alapszik, zsákutcába vezetett bennünket. Eljött az ideje, hogy az Egyesült Királyság és szimpatizánsai csatlakozzanak a többséghez s annak politikájához, és ezzel segítse-