Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Aczél Györgynek, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának beszéde a Finn Kommunista Párt XV. kongresszusán (Részletek)

figyelembe véve folytassuk együtt nemzetközi harcunkat. Úgy gondoljuk, hogy nem az fejezi ki a világ munkásosztályának valóságos érdekeit, aki a különbözőségeket szembeállítja a nemzetköziséggel, hanem az, aki a nemzeti sajátosságok elméleti és gyakorlati tudatában erősíti az egységet és az egységet hangsúlyozza. A proletár nemzetköziség a mi korunk egyik legfőbb mondanivalója a jövendő számára. Hazánkban népünk a párt vezetésével, azzal összeforrva, egyre erősödő szocialista nemzeti egységben dolgozik az egész magyar nép közös céljáért, a szocialista társadalmi rendszer teljes felépítéséért. Ebben az összefogásban, amelyet a munkásosztály és pártja vezet, részt vesz a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, a városi kispolgárság. Annyi szenvedés után végre honában hazára talált a nép. Népünk további felemelkedését szolgálja az 1968 januárjában bevezetett gazdaságirányítási reformunk, amely a szocialista tervgazdálkodás keretei között munkánkat még hatékonyabbá teszi, anyagi és szellemi forrásaink jobb kihasználását, népgazdaságunk dinamikusabb fejlesztését és népünk életkörülményeinek további javítását eredményezi. Népünk munkájának ezek az eredményei nem választhatók el attól a szívós, mindennapi harctól, amelyet pártunk a dolgozó tömegek szívének, eszének, bizalmának elnyeréséért folytat, hiszen egy kommunista pártnak - úgy gondoljuk - a nép szeretetéből, bizalmából sohasem lehet elég, a párt ebben sohasem állhat meg. Mindannyiunkat foglalkoztat az a kettős, egymással összefüggő nagy felelősség, amellyel mind a magyar munkásosztálynak, a magyar népnek, mind a nemzetközi munkásmozgalomnak, testvérpártjainknak tartozunk. Pártunkat tevékenységében az a felismerés vezeti, hogy minél eredményesebben dolgozunk, annál több hívet szerezhetünk a szocializmusnak nemcsak hazánkban, hanem határainkon kívül is. Ha viszont hibákat követünk el, támadási felületet hagyunk ellenségeinknek, és árthatunk a szocializmus ügyének. Úgy véljük, hogy a mi pártunk és minden kommunista párt tevékenysége nemcsak saját hazájára és munkásosztályára hat, hanem az egész nemzetközi mozgalom erejére s egységére. Ezért is van nagy jelentősége az önök kongresszusának, ezért kíséri barát és ellenség oly éber figyelemmel munkájukat, ezért is olyan fontos a mi számunkra, magyar kommunisták számára is, hogy az önök legmagasabb pártfóruma hasznos eredménnyel záruljon. Minden kommunista párt, működjék akár szocialista, akár kapitalista országban, munkájában akkor ér el nagy eredményeket, ha következetesen alkalmazza a marxizmus-leninizmust, s ez elválaszthatatlan a tömegkapcsolat napról napra való erősítésétől. A mi pártunk immár több mint félévszázados múltja, csaknem negyedszázados legalitása, a hatalomban való részvétele és az 1956 óta eltelt 12 esztendő, minden történelmi tapasztalat azt igazolja, hogy a fő veszélyt a marxizmus bármely oldalú meghamisítói képezik, akikkel minduntalan meg kell küzdenünk. A revizionizmus, a szektarianizmus, a dogmatizmus elleni következetes harc nélkül nem érhettük volna el szerény eredményeinket. S amikor bármilyen irányú torzítás ellen megszűnt vagy akár csak csökkent a harc, ezt megsínylette a párt, kárát vallotta a nép. Nemrég ünnepeltük a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordulóját, és egy év választ el felszabadulásunk negyedszázados jubileumától. Mindkét dátum összeforr a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. 1919-ben, Szovjet-Oroszország után elsőként, nálunk győzött Október eszméje. A Tanács-