Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter sajtótájékoztatója az ig68. évi gazdasági eredményekről (Részletek)

galma mind a szocialista, mind pedig a tőkés viszonylatokban a termelést meg­haladó ütemben növekedjék. A szocialista országokkal folytatott kereskedelmünkben arra számítunk, hogy az ipari termékek exportja általában az ipari termelés átlagos növekedésével azonos ütemben nő, kivéve a vegy- és a gépipari termékek kivitelét, amely meg­haladj a az átlagot. Autóbuszexportunk pl. 1969-1970-ben előreláthatólag meg­kétszereződik. A szocialista országokba irányuló kivitelünk tervezett növeke­désének azonban csak egyik feltétele az import fokozása. Ennek realizálása érdekében jelentős feladatok várnak a külkereskedelmi vállalatokra; mind belső-, mind pedig külsőpiaci szervező munkájukat nagymértékben fokozni, szélesíteni kell. Tőkés viszonylatokban mindenekelőtt az exportáló vállalatokra hárulnak jelentős feladatok. A gépipari és a vegyipari export fokozása mellett a könnyű­és az élelmiszeripari termékek kivitelét is növelni kell. A belső ellátási egyensúly megteremtése után erőfeszítést teszünk a kohászatitermék-export fokozására. Lényegében hasonló meggondolásból számítunk a gépipari termékek exportjá­nak növekedésére is. Mezőgazdasági és élelmiszeripari kivitelünket feltételez­hetően csak szerény mértékben tudjuk tovább növelni, mivel a tavaly bekövet­kezett állatállomány-csökkenés miatt a vágóállat-termelés mérséklődik, és az értékesítési lehetőségek - a Közös Piac protekcionista intézkedései következté­ben - sem különösen kedvezőek. Céljainkat a tavalyihoz hasonló módszerekkel és eszközökkel kívánjuk el­érni. A múlt év tapasztalatai alapján azonban bizonyos fokig változtatjuk a külkereskedelmi szabályozó eszközök mértékét. A változtatás ösztönzőrend­szerünk alapjait nem érinti, de a fejlődés érdekében és az egyéves gyakorlati alkalmazás során nyert tapasztalatok alapján a realitás biztosítása érdekében szükséges korrekciót végrehajtani. így: - Felülvizsgáltuk az állami visszatérítés összegét, és ott, ahol a vállalatok hely­zete az 1967-ben feltételezetthez képest jóval kedvezőbben alakult, a támo­gatás csökken. Az állami visszatérítés - ismeretes - nem jelent egyszer s mindenkorra megállapított támogatást; célja, hogy a külkereskedelmi ár­szorzó alkalmazásával képzett árak mellett veszteséges, de szükséges export megvalósuljon. A vállalatok feladata természetesen, hogy ezt a veszteséget perspektivikusan - a termelés korszerűsítésével, a termelékenység növelésé­vel stb. - előbb-utóbb megszüntessék, csökkentsék. 1968-ban megmutatko­zott, hogy egy sor területen kedvező feltételek vannak a támogatás mérsékléséhez. A szocialista viszonylatú államközi kontingensek kitöltésénél alkalmazott verseny (ahol a cél az állami visszatérítés önként vállalt mérséklése) jó példája volt ennek. - Hatékonyabban használjuk fel a kereskedelempolitikai alapot a szocialista országokból származó import és a konvertibilis devizáért értékesíthető ex­port ösztönzésére. - Ez évben bevezetjük az úgynevezett adóvisszatérítési rendszert, amelynek keretében a vállalatok meghatározott köre tartós dollár-elszámolású export­többlet elérése esetén adómentes juttatást kaphat. - Bővül a vámok érvényesülési köre. A vámpolitikai eszközöket következete­sen alkalmazzuk.

Next

/
Thumbnails
Contents