Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Január - Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása előkészítéséről adott újévi nyilatkozata a „Társadalmi Szemlé"-nek

JANUÁR KOMÓCSIN ZOLTÁNNAK, AZ MSZMP POLITIKAI BIZOTTSÁGA TAGJÁNAK, A KÖZPONTI BIZOTTSÁG TITKÁRÁNAK A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁSA ELŐKÉSZÍTÉSÉRŐL ADOTT ÚJÉVI NYILATKOZATA 3 A „TÁRSADALMI SZEMLÉ"-NEK Még élénken élnek emlékezetünkben mindazok az aggodalmak, amelyekkel a konzultatív találkozó előkészítése idején találkoztunk. S valóban sok nehézséget kellett legyőznünk, sok akadályt kellett elhárítanunk a találkozó létrejöttének és folytatásának útjából. Pártunk és - nyugodtan állíthatom - egész dolgozó népünk megtisztelőnek tartotta, hogy a kommunista és munkáspártok Budapestet választották a nemzetközi tanácskozást előkészítő munkájuk színhelyéül. Internacionalista kötelességünknek tekintettük, hogy erőnkhöz mérten mindent megtegyünk az előkészítő munka kedvező körülményeinek biztosítására. Úgy érezzük, hogy a házigazda szerepéből ránk háruló feladatokat megfelelően el tudtuk látni. Természetes, hogy nagyon jóleső érzéssel töltött el bennünket az, amikor a test vérpártok küldöttei elismeréssel szóltak pártunknak a találkozók megszervezése körül kifejtett tevékenységéről. De a legfontosabb számunkra az, amit minden részt vevő párt közös erőfeszítése tett lehetővé : hogy az előkészítő munkák befejező szakaszukba érkeztek, és 1969 májusában sor kerülhet Moszkvában a nemzetközi tanácskozásra. Ez évben itt, Budapesten, mind a bizottsági üléseken, mind az üléseken kívül elhangzottakból tapasztalhattuk, hogy mennyire erősödött a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban az egységre való törekvés. Legtöbb test vérpártunk is hangsúlyozza ezt. Nem titok, hogy mozgalmunkban volt és van véleménykülönbség fontos elvi és politikai kérdésekben. Újabb nézeteltéréseket okoztak a csehszlovákiai események és az öt szocialista ország határozott fellépése a mind aggasztóbb ellenforradalmi veszély elhárítása érdekében. Ilyenformán 1968-ban nem csökkentek, hanem szaporodtak a problémák. Annál jelentősebb tehát az, hogy a februári konzultatív találkozón, majd a későbbi előkészítő bizottsági üléseken részt vett testvérpártok küldöttségeinek nagy, közös erőfeszítése eredményeként tavasszal összeülhet a nemzetközi tanácskozás. Ez azt a legfőbb tanulságot nyújtja számunkra, hogy a kommunista és munkáspártoknak az együttműködésre való őszinte törekvése a súlyos nehézségeket is képes legyőzni, és minden véleménykülönbség ellenére megvalósíthatóvá teszi a kommunista és munkáspártok antiimperialista akcióegységét. Második és nem kevésbé fontos tanulságként azt említeném meg, hogy az év folyamán Budapesten tartott előkészítő bizottsági értekezletek is a kommunista és munkáspártok sokoldalú, együttes tanácskozásainak hasznosságát bizonyították. Ha csupán azt az egyetlen tényezőt tekintem is, hogy ezen összejövetelek alkalmával a testvérpártok jobban megismerkedtek egymás helyzetével, véleményével, harci körülményeikkel, már akkor is bizton állíthatom, hogy ez csökkentette a félreértések lehetőségeit, enyhítette a nézeteltéréseket, köny-