Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának nyilatkozata az „Unita"-nak (Részlet)

gok közösségének érdekeit megsértjük, annak végső soron a nemzeti érdek is csak kárát látja. Állíthatom, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt erejének egyik fontos tényezője az, hogy fennállásának egész időszaka alatt egyszerre tudott nemzeti és nemzetközi lenni. így volt ez a párt mindennapi munkájában, a legkritikusabb időszakokban is, az első világháború idején, a második világháború időszakában, legutóbb az 1956-os ellenforradalom vészterhes napjaiban, és mindig, amikor különösen nagy jelentősége volt a nemzeti és a nemzetközi érdekek egyeztetésének. így vált történelme során a magyar kommunisták pártja a nemzetközi kommunista mozgalom egyik szilárd internacionalista osztagává, egyben a nemzet vezető pártjává is. Kérdés: Lehetségesnek tart-e ön előrehaladást a nemzetközi kommunista mozgalom egységében a moszkvai konferencia tapasztalatai alapján, tekintettel azokra a nézeteltérésekre és véleménykülönbségekre, amelyek mind a megjelentek között, mind a távol maradt pártokkal szemben megnyilvánultak? Válasz: Teljes mértékben bízom abban, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egységének, ezen belül a szocialista országok egységének és együttműködésének erősödése folyamatában vagyunk. Bizakodásomat - többek között - a rendkívül jelentős és sikerült moszkvai tanácskozás tapasztalataira alapozom. Igaz, a tanácskozáson voltak nézeteltérések a jelenlevő pártok között, és ilyenek megnyilvánultak a távol maradt pártokkal szemben is. De Moszkvában nemcsak nézeteltérések mutatkoztak meg, hanem ami ennél lényegesen fontosabb, megmutatkozott a nézeteltéréseknél sokkalta erősebb egység és egységtörekvés is. Elég rámutatni arra, hogy a több mint 70 párt teljesen egységes volt a nemzetközi helyzet, az imperializmus elleni harc ma legfontosabb kérdéseinek megítélésében. Egységes volt a tanácskozás a vietnami nép harcával való proletár internacionalista szolidaritásban. Hasonlóan nyilvánult meg az egység és szolidaritás az arab népekkel s számos más, egyhangúlag hozott szolidaritási nyilatkozatban. Ami az értekezlet fő okmányával kapcsolatos véleményeltérést illeti a pártok nagy része s néhány testvérpárt között, erre is szeretnék kitérni. Közismert, hogy az 1960-as moszkvai tanácskozáson egyhangúan elfogadott határozat született és került nyilvánosságra. Köztudott, hogy 1961-ben, alig néhány hónappal a tanácskozás befejezése után - sajnos - az egység bomlásának súlyos jelei mutatkoztak meg a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. Akadtak, akik megszegték a közös, általuk is elfogadott és aláírt határozatot, és a szakadárság útjára léptek. Most nem teljesen egyhangú határozat született, mégis joggal elmondhatjuk, hogy a tanácskozás ennek ellenére valóban az egységet, az egységretörekvéseket erősítette és a tanácskozást követően is a megállapodások szellemének megfelelő erőfeszítések örvendetes tényeit látjuk. Ezek közé sorolhatom többek között a közelmúltban Budapesten lezajlott sikeres szakszervezeti világkongresszust, az európai szocialista országoknak a kontinens békéje, biztonsága érdekében tett közös erőfeszítéseit, amelyek különösen a prágai nyilatkozat óta egyre nagyobb visszhangot váltanak ki.