Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Az egységért folyó harc kipróbált fegyvere. Komócsin Zoltán cikke a „Pravda" 1969. október 15-i számában

kommunistái, minden haladó emberrel együtt, Vlagyimir Iljics Lenin születésének századik évfordulóját. Mindkét esemény új feladatokat jelöl ki a marxistaleninista elmélettel, a proletár internacionalizmussal, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom gyakorlati harcának tapasztalataival való foglalkozásban. Lenin elméleti és gyakorlati munkássága a legszorosabb kapcsolatban van a nemzetközi munkásosztály, a marxista forradalmi pártok egységéért és összeforrottságáért vívott harccal. Vlagyimir Iljics Lenin elméleti következtetései az imperializmusnak mint a kapitalizmus legfelsőbb fokának lényegéről, sajátosságairól, a szocialista forradalom elkerülhetetlen szükségességéről, továbbá a szocializmus építésének általános, minden országra érvényes törvényszerűségeiről ma időszerűbbek, mint valaha. Lenin a marxizmus elméletét tovább fejlesztve, gyakorlati alkalmazásával világtörténelmi jelentőségű tapasztalatokkal gazdagította a nemzetközi kommunista mozgalmat. A proletár internacionalizmus elveinek elméleti kidolgozásával és gyakorlati megvalósításával a forradalmi bátorság és eltökéltség olyan példáját mutatta fel, amely napjaink bonyolult eseményei között is élő tanulság a világ minden kommunistája számára. Lenin a nemzeti és nemzetközi egységért folytatott harcában olyan ideológiai fegyvert alkotott, amely korunk kommunista mozgalmában is megőrizte hatékonyságát. A lenini elméleti örökség és gyakorlati harci tapasztalatok tanulmányozásával és a mai viszonyokra való alkalmazásával készül legméltóbban a nemzetközi kommunista mozgalom a centenárium megünneplésére. Erre hívnak fel a moszkvai nemzetközi tanácskozás dokumentumai, amelyeket a testvérpártok közösen dolgoztak ki. A kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozását összes eredményeivel együtt történelmi jelentőségűvé teszi az, hogy megerősítette a nemzetközi kommunista mozgalomnak a marxizmus-leninizmushoz, a proletár internacionalizmus eszméjéhez való hűségét, és ezen az elvi alapon szorosabbra fűzte a test vérpártok egységét és összeforrottságát. A tanácskozás ténye önmagában véve is az internacionalista egység győzelmét jelenti. Újra bebizonyosodott, hogy a testvérpártok nézeteltérései, vitái nem akadályozhatják meg a közös erőfeszítéseket, az egység megerősítéséért és fejlesztéséért folyó harcot. Ehhez azonban az kell, hogy az internacionalizmus elvei alapján közelítsék meg a felmerülő problémákat. A társadalmi fejlődés mai szakaszában a kommunista világmozgalomban kétségkívül bonyolult a helyzet, objektív és szubjektív okokból eredően egyaránt. Tagadhatatlan, hogy nagy különbségek vannak az egyes országok között a termelőerők, a gazdasági, társadalmi viszonyok fejlettségének színvonalában. E különbségek, az egyes országok fejlődésének sajátos feltételei befolyásolják azt, hogy egyik vagy másik testvérpárt hogyan konkretizálja a nemzetközi kommunista mozgalom fő stratégiai céljainak megvalósításáért folytatott harc feladatait és milyen taktikát követ. Ebből következik, hogy minden egyes testvérpárt önállóan dolgozza ki politikáját és határozza meg végrehajtásának módszereit. A nemzeti sajátosságok figyelembevétele a kommunista és munkáspártok számára olyan követelmény, amelyet nem lehet elhanyagolni, de nem szabad túlértékelni sem. A nemzetközi kommunista mozgalom mindkét esetre szolgáltat példát. így például a nemzeti sajátosságok figyelmen kívül hagyása Magyarországon 1956-