Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter sajtónyilatkozata a magyarszovjet gazdasági együttműködésről (Részletek)

sodott, hogy hazánk számára a Szovjetunió rendkívül fontos felvevő piac. A vállalatok ugyanis 1968-ban minden kötelező tervutasítás nélkül is többet exportáltak a Szovjetunióba, mint korábban. Jelenleg is éles verseny folyik a szovjet megrendelések elnyeréséért. A szovjet piacból adódó előnyök egyre jobban érzékelhetők nemcsak népgazdasági, hanem vállalati szinten is. A közgazdasági tényezők egész sora - mint például az árak, a nagy sorozatú megrendelések, a hosszú lejáratú szerződésekkel egy-egy gyár számottevő kapacitásának hosszú távú lekötése, ennek folytán a termelés biztonsága, a műszaki együttműködésből adódó előnyök - mind arra ösztönzik a vállalatokat, hogy megtartsák vagy megszerezzék termékeik számára a szovjet piacot, és ott korszerűbb gyártmányokkal jelentkezzenek. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy sok tőkés cég irigyli vállalatainkat azért, hogy egy piacon tudnak eladni jelenleg évente 2000 autóbuszt és 1975-ben már 7000-et, továbbá 500 liftet, csaknem 40 millió rubel értékű élelmiszeripari berendezést, több mint 6 millió pár cipőt, 120 000 tonna zöldségkonzervet. Annak ellenére, hogy a magyar szállítások volumene a szovjet piac méreteihez képest elenyésző, egyes termékek részaránya a szovjet importban mégis figyelemre méltó. 1967-ig a szovjet külkereskedelem csak Magyarországról vásárolt autóbuszt és motorvonatot. Gyógyszerimportjának 50%-a, a pamutszövet-vásárlásoknak 25%-a, a bőrcipő importjának 14%-a származott Magyarországról. Az a szándékunk, hogy e termékek részarányát a magyar exportban ne csak megtartsuk, hanem - amennyiben lehetséges - növeljük is. Külön figyelmet érdemel a magyar-szovjet árucsere-forgalomban a gépek kölcsönös szállítása. 1950 óta 44 nagy beruházáshoz kaptunk a Szovjetunióból teljes gyárberendezést. Egy bizottság éppen a közelmúltban mérte fel, hogyan működnek a Szovjetunióból vásárolt berendezések, és megállapították, hogy messzemenően felülmúlják a várakozásokat, a garantáltnál nagyobb teljesítménnyel dolgoznak. Úgy számítjuk, hogy a jövőben is mindazokat a berendezéseket, amelyeknek a szállítására a szovjet partner vállalkozik, onnan szerezzük be. A nagy berendezéseken túlmenően azonban mégis sok gondot okoz a gépimport fokozása. A gépek és a berendezések ugyanis j elenleg a magyar exportban jóval nagyobb teret kapnak, mint az importban, és joggal vetődik fel szovjet partnereink körében az a kívánság, hogy a forgalom kiegyenlítettebb legyen. A Szovjetunióba irányuló magyar gépexport fokozhatóságának is alapvető feltétele az import növelése. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy az érdekeltek már a beruházások gondolatának felmerülésekor piackutatást végezzenek a Szovjetunióban, mert számos példa bizonyítja, hogy a legfejlettebb technológiát képviselő gépek kedvezőbb feltételekkel szerezhetők be a Szovjetunióból, mint más piacokról. Szükségesnek bizonyul az is, hogy a magyar gépipar megvizsgálja termelésének szerkezetét, és elhagyja olyan cikkek gyártását, amelyek gazdaságosabban vásárolhatók meg a Szovjetunióban. Az újabb hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodás előkészítése során alapvető jelentőségű a két ország közötti gazdasági, műszaki, tudományos együttműködés fokozása, a munkamegosztás kiszélesítése. Az árucsere-forgalom további növelésének feltételeit a műszaki-tudományos együttműködés, a kutatás és a termelés eddigieknél intenzívebb összekapcsolásában kell keresni. A gyártásszakosításokon kívül szükségesnek bizonyul nemzetközi kooperációk kialakítása egyes géprészek, részegységek, alkatrészek, továbbá komplett be-