Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának rádió- és tv-beszéde Magyarország felszabadulásának 24. évfordulója alkalmából (Részletek)

el közvéleményünket. Népünket különösen megdöbbentették és felháborították azok a súlyos határprovokációk és az a Kínán belüli gátlástalan, szovjet ellenes hisztériakeltés, amelyekre az elmúlt hónapban ragadtatta magát a kínai vezetés. Pártunk és kormányunk, közvéleményünkkel együtt, elítéli ezeket a durva provokációkat, mert szervezői a két nagy nép közötti viszony szándékos mérgezésével felbecsülhetetlen károkat okoznak a szocializmus és a haladás ügyének. A Szovjetunió kormánya március 29-i nyilatkozatában határozottan visszautasította a pekingi vezetők alaptalan területi követeléseit, és leleplezte azok provokatív célját. A nyilatkozatban jogosan leplezték le, hogy a jelenlegi kínai mesterkedések nem valóságos problémákból erednek. Ez a magatartás abból fakad, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya a 60-as évek elejétől megváltoztatta bel- és külpolitikáját, és azóta különböző ürügyeket keres, a két ország viszonyának megrontására törekszik. A Szovjetunió ismételten tanújelét adta annak, hogy külpolitikáját nem az indulatok, hanem a szocializmus és a népek alapvető érdekeiért érzett felelősségtudata vezérli, mert a provokációk és a fékevesztett rágalomhadjárat ellenére is javasolja a kínai fél hibájából 1964-ben megszakadt konzultációk folytatását. Pártunk és közvéleményünk nagyra becsüli és támogatja a Szovjetunió határozott magatartását. Meggyőződésünk, hogy a nyugodt, konstruktív fellépés megfelel a proletár internacionalizmus elveinek, Kína, a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország közös és tényleges érdekeinek. A magyar nép változatlan érdeklődéssel kíséri a szomszédos testvéri Csehszlovákia helyzetének alakulását, a kommunistáknak, a szocializmus híveinek harcát a konszolidálásért. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának múlt év novemberi és decemberi határozatai nyomán reményt keltő folyamat indult meg. Örömünkre szolgál, hogy mind többen ismerik fel az 1968-as január utáni politika torzításait, követelik a hibák kijavítását, a politikai kalandorok, bajkeverők felelősségrevonását, a nyugodt, normális élet biztosítását. A magyar kommunisták és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság minden igaz magyar barátja őszintén kívánja, hogy minél gyorsabban konszolidálódjanak a szomszédos test vérországban a szocializmus erői, fejlődjenek a baráti országokhoz fűződő kapcsolatai. E kívánsággal együtt aggodalom is él bennünk, mert a jobboldal erői újra és újra támadásba lendülnek, s a szenvedélyek ismételt felkorbácsolásával vad szovjetellenességet szítanak, s nyíltan fellépnek a szocializmus ellen. Ezek az erők meg-megújuló válságokat idéznek elő, hogy zavarják a konszolidációt, és a feszültség állandósításával az eddigieknél is súlyosabb konfliktusok felé taszítsák Csehszlovákiát. Aggodalmunkat növeli, hogy a csehszlovák párt- és állami vezetés részéről eddig nem tapasztaljuk azt a következetes, határozott fellépést, amelyet a helyzet megkövetel. A jelenlegi helyzet, amely változatlanul bonyolult, veszélyes, ellentmondásokkal terhes, káros nemcsak a csehszlovák nép érdekeire, hanem az egész szocialista világrendszerre nézve is. Gyengíti a testvéri szocialista országok egységét, összefogását a legfőbb ellenség, az imperializmus ellen, és károsan hat az egész nemzetközi munkásmozgalomra. Pártunk és kormányunk - mint eddig is - lehetőségeihez képest kész hozzá-