Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Kállai Gyulának, az Országgyűlés elnökének beszéde a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megalakulásának 8. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi nagygyűlésen

és talaját vesztett földbirtokosokra és egyéb kizsákmányolókra, népellenes katonatisztekre és Dél-Vietnam feudális elemeire támaszkodott. Kegyetlenül kizsákmányolták a déli országrész parasztságát és munkásságát; csődbe juttatták gazdasági életét; teljes politikai elnyomásban tartották a lakosságot. A haladó emberek százezreit börtönözték be, kényszerítették az úgynevezett stratégiai falvakba, magyarán: a koncentrációs táborokba. Ilyen körülmények között a dél-vietnami népnek nem volt más választása, mint fegyveres harcot indítani az amerikai imperialisták és kiszolgálóik ellen. Ebben a harcban született meg a nemzeti felszabadításért küzdő erők kongresszusán 1960. december 20-án a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front. Létrejött az az erő, amely tömöríteni tudta a dél-vietnami nép minden osztályát és rétegét: a munkásosztályt, a parasztságot, a néppel együtt küzdő értelmiséget, a hazafias érzelmű vallási csoportokat, a megszállókkal szembeforduló szabad foglalkozású embereket. Ezzel létrejött a dél-vietnami nép antiimperialista demokratikus nemzeti egységfrontja, amely vezette és szervezte a nép felszabadító szabadságküzdelmét; létrejött a dél-vietnami nép egyetlen jogos, törvényes képviselete. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front politikai programját - amelynek lényeges követelése, hogy ki kell űzni az országból az amerikai imperialistákat és kiszolgálóikat, meg kell teremteni a független, demokratikus, békés, semleges és virágzó Dél-Vietnamot, majd később a vietnami népnek magának, minden külső beavatkozás nélkül kell az országot békés úton egyesíteni a genfi egyezmény szellemében - rögtön milliók tették magukévá s harci tevékenységük vezérfonalává. Ennek eredménye, hogy Dél-Vietnam területének négyötöde, lakosságának több mint 70%-a a Front közigazgatása alatt áll. A lakosság élete a felszabadított területeken rendezett és kedvező körülmények között alakul. Földhöz juttatták a parasztságot és ezzel megteremtették a hátország szilárd, megbízható gazdasági-politikai bázisát. A Front gondoskodik a felszabadított terület lakosságának oktatásáról, művelődéséről és egészségügyi ellátásáról is. Eredményesen folyik az analfabétizmus felszámolása és ma már az iskolaköteles gyermekek több mint 90%-a jár iskolába Dél-Vietnam szabad földjén. Mindennek következtében a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front nemcsak hogy élvezi a dél-vietnami nép bizalmát és támogatását, hanem széles körű nemzetközi elismerést vívott ki, a szó jó értelmében világpolitikai tényező lett. Az amerikaiak és bábjaik ma már csupán a nagyvárosokat, a vasútvonalakat és a főbb utakat tartják ellenőrzésük alatt, s emberi és anyagi áldozatot nem kímélve mindent elkövetnek, hogy felszámolják az egyre terebélyesedő népfelszabadító mozgalmat s megerősítsék saigoni bábjaikat. Az amerikai imperializmus azonban nem tudja elérni célját. Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy csakis az amerikai katonai erő tartja fenn a senkit sem képviselő korrupt, népellenes saigoni bábrendszert. Hogy mennyi a saigoni bábrezsim értéke, azt az is mutatja, hogy 1963 óta Saigonban már a tizedik kormányzat van uralmon - természetesen valamennyi az amerikaiak jóvoltából. A teljes katonai kudarc előtt álló amerikai kormány 1964 augusztusában a háború kiszélesítését határozta el. A Tonkini-öbölben súlyos provokációt szervezett, majd 1965 februárjában hadüzenet nélkül, nyíltan megtámadta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A háború kiterjesztése az északi országrészekre, Hanoi, Haiphong s a Vietnami Demokratikus Köztársaság más váro-