Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Komócsin Zoltánnak, az MSZMP küldöttsége vezetőjének felszólalása a budapesti konzultatív találkozón

ben egyre inkább az kerül előtérbe, hogy milyen napirenddel, mikor, hol tartsuk meg és hogyan készítsük elő konkrétan a nemzetközi tanácskozást. A Magyar Szocialista Munkáspártnak az a véleménye, hogy a marxistaleninista pártok nemzetközi tanácskozásának különösen két fő indoka és egyúttal célja lehet. Az egyik indok és cél: a kommunista és munkáspártok 1960. évi értekezlete óta sok idő, majdnem egy évtized telt el, a világban változások mentek végbe és ez önmagában véve is indokolja a nemzetközi tanácskozást. Ami a kommunista és munkáspártok 1957. és 1960. évi moszkvai értekezletén kidolgozott fő irányvonalat és alapvető elvi következtetéseket illeti a Magyar Szocialista Munkáspárt ma is magáénak vallja azokat és nemzetközi tevékenysége alapjának tekinti. Ezt hangsúlyozva szembenézünk azzal a ténynyel is, hogy az 1960-as tanácskozáson elfogadott nyilatkozat néhány vonatkozásban nem állja meg a helyét. A világ fejlődése új problémákat is felvet, amelyekre választ kell adnunk, nem elégedhetünk meg az előző nyilatkozatok citálásával. Szükségessé vált az imperialista és antiimperialista erők harcának alapos, marxista-leninista elemzése. Természetesen mindegyik testvérpárt foglalkozik ezzel. Most azonban arról van szó, hogy a különböző feltételek között harcoló kommunista és munkáspártok együtt, kollektíven is tanulmányozzák a helyzetet, vonják le a szükséges következtetéseket és dolgozzák ki az antiimperialista harc akcióprogramját, az aktivitás fokozása, a cselekvés egységének hatékonyabbá tétele érdekében. Meggyőződésünk, hogy a testvérpártok kollektív tapasztalata és bölcsessége alapján ez a munka jobban elvégezhető, mint ahogy erre egy vagy néhány párt képes. A közös erőfeszítés és munka alapján megtalálhatók - a mainál teljesebben - azok a találkozási pontok, amelyek révén az antiimperialista harc hatékonysága fokozható. A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása összehívásának másik fő indoka és egyúttal célja: megszilárdítani és fejleszteni a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. Az a véleményünk, helyes a testvérpártoknak az a törekvése, hogy most nem az ideológiai és stratégiai kérdésekben jelentkező ellentéteket kell előtérbe helyezni, hanem az antiimperialista harc problémáit, amelyben nagyon sok találkozási pont van és így megfelel egységtörekvéseinknek. A demokratikus, elvtársi eszmecsere, egymás nézeteinek jobb megismerése, harci tapasztalatainak kicserélése, a közösen elvégzett elemző munka és a kidolgozandó akcióprogram erősíteni fogja a kölcsönös, egymás iránti bizalmat és az internacionalista szolidaritást. Az internacionalista szolidaritás fejlesztése erősíti a kommunista és munkáspártok egységét. Ezáltal növekszik a kommunista pártok tekintélye, a szocializmus eszméjének vonzereje a dolgozó tömegek körében és az antiimperialista harcban velünk szövetséges harcoló erőknél. Mindez együtt jobb feltételeket teremt az imperializmus elleni harc erősítéséhez. Mi is - mint a többi testvérpárt - tisztában vagyunk vele, hogy a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának megszervezésével egyszerre nem oldhatjuk meg az összes problémákat, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének teljes helyreállítását. Számunkra azonban a „mindent, vagy semmit" jelszó elfogadhatatlan. Ha ma még nem érhetünk el mindent, ez nem jelentheti azt, hogy semmit se tegyünk. Nem engedhetjük továbbra is tétlenségre kényszeríteni magunkat amiatt, hogy az egység ma még nem állít-