Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának felszólalása a Lengyel Egyesült Munkáspárt V. kongresszusán

tette politikáját, hogy egy marxista-leninista párt sem a jobboldali, sem a „baloldali" opportunizmussal nem alkudhat meg. Két fronton vívtuk harcunkat: leszámoltunk mind a revizionista árulással, mind pedig azokkal a „baloldali" szektariánus hibákkal, melyek döntő szerepet játszottak az 1956 előtti torzulásokban. Megszívleltük azt a lenini tanítást, hogy a jobb- és „baloldali" elhajlások végső soron kölcsönhatásban vannak, erősítik, újratermelik egymást. Ezért mindkettő ellen harcolnunk kell. E harcban erősödött a párt egysége, kapcsolata a néptömegekkel; elért eredményeink e politika gyümölcseként születhettek meg. Amikor pártunk megalakulásának közelgő 50. évfordulójára készülünk, s áttekintjük e fél évszázad tanulságait, a legfontosabbnak tartjuk közülük, hogy a nép valódi érdekei csakis a munkásosztály és élcsapatának vezetésével, internacionalista alapon érvényesíthetők. A proletár nemzetköziség szellemében neveljük pártunk tagságát, népünket, s mindennél nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a szocialista közösség egységének és összeforrottságának. Ugyanilyen feladatunknak tartjuk a nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítését. Jelentőseknek tekintjük a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását előkészítő eddigi lépéseket, s pártunk ezután is mindent megtesz, hogy a széles nemzetközi találkozó is mihamarabb létrejöjjön. A szocialista közösség életében komoly megpróbáltatást jelentett, hogy az idén Csehszlovákiában bekövetkezett fejlemények, az ellenforradalmi erők támadásai veszélybe sodorták egy nép szocialista vívmányait, fenyegették az egész szocialista közösséget. Kezdettől fogva azt kívántuk csehszlovák elvtársainknak, hogy sikeresen küzdjek le azokat a hibákat és torzulásokat, melyek a korábbi korszakban hátráltatták a szocialista építés teljesebb kibontakozását, és ezáltal védjék meg és fejlesszék tovább a szocializmus alapvető vívmányait: ne adjanak lehetőséget az osztályellenségnek, az imperialistáknak arra, hogy kérdésessé tegyék az országban a szocializmus további sorsát. Ez a tiszta szándék vezette a Magyar Népköztársaságot éppen úgy, mint a többi szövetséges szocialista országot abban is, hogy amikor elkerülhetetlenné vált, csapataik felhasználásával is segítséget nyújtsanak a szocializmus csehszlovákiai erőinek. Ez a közös fellépésünk egyben internacionalista összefogásunk próbaköve is volt. Úgy ítéljük meg, hogy pártjaink, országaink kiállták ezt a próbát. A szocialista közösség országait összefűző internacionalizmusnak korunkban mind nagyobb a nemzetközi szerepe. Ez nem is lehet másképp, amikor az imperializmus újabb és újabb kísérleteket tesz a nemzetközi erőviszonyoknak a maga javára történő megváltoztatására. Azonban az imperialisták nem képesek terveik megvalósítására. A vietnami szabadságharc sikerei is ezt példázzák. Az Egyesült Államok kénytelen volt Párizsban tárgyalóasztalhoz ülni. A leghatalmasabb tőkésország, az Egyesült Államok félmilliós hadereje ázsiai csatlósaival sem képes térdre kényszeríteni a szabadságáért harcoló hős vietnami népet. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadások és más agresszív cselekmények feltétel nélküli beszüntetése egyet jelent az amerikai imperialisták eszkalációs politikája kudarcának beismerésével. Mindenekelőtt a vietnami nép áldozatos harcának az eredménye ez, de hozzátehetjük, hogy nagy szerepe van ebben a béke erői