Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának beszéde a bel- és külpolitika időszerű kérdéseiről a Bndapesti Harisnyagyárban (Részlet)

nálunk senkit sem üldöznek. Ha viszont valaki a rendszer ellen támad törvénybe ütköző eszközökkel, azt börtönbe csukjuk. Amikor itt voltak a csehszlovák elvtársak, hogy aláírják a barátsági szerződást -se szerződést szintén komolyan vettük és vesszük, mert rendes együttműködésre törekszünk a jövőben is -, a beszélgetéseknél természetesen ilyen kérdés is szóba került. A csehszlovák elvtársak elmondták, hogy náluk politikai cselekmény miatt hónapok óta senkit sem vettek őrizetbe. Érdekes - mondtam -, hiszen önöknél most rendkívüli viszonyok vannak, nálunk viszont teljesen normálisak a viszonyok, s mégis az elmúlt napok egyikén hat embert vettünk őrizetbe. El is ítélte őket a bíróság, éppen akkor volt benne az újságban. Mi normálisnak tartjuk, hogy ha bárki bármit tesz a szocialista államrend ellen törvénytelen eszközökkel, azellen a törvény teljes szigorával fel kell lépni. Ezt kívánja a nép érdeke, s mi ehhez tartjuk magunkat. Bennünket mindvégig következetes elvi álláspont vezetett és vezet a jövőben is. Azt kívánjuk a csehszlovák kommunistáknak, a csehszlovák dolgozó népnek, hogy szocialista módon oldják meg a párt és a társadalom nyitott, nagy és fontos kérdéseit. Ezt kívánjuk, ennyiben érdekeltek vagyunk, de más tekintetben semmiféle érdekeltségünk nincs. Azokban az augusztusi napokban, valahol Csehszlovákiában, még a magyar turistákat is úgy üdvözölték, hogy „okkupánsok, megszállók". Miféle megszállók vagyunk mi? Hiszen egy szem krumplit sem hoztunk haza, márpedig az a „rendes" megszálló, aki elvisz valamit. Úgy véljük, hogy az események, ha nem is könnyen, de megfelelő irányt vesznek. Sajnos ugyanis, egyelőre „nagy" még ott a nemzeti egység. 1956-ban itt is volt „nagy" nemzeti egység november elején. Erre mi azt mondtuk, hogy az első feladat szétzúzni ezt a negatív egységet és teremteni helyébe szocialista egységet. Most van is nemzeti egységünk, nagyobb és erősebb, mint akkor volt, s világos, hogy milyen célból, milyen elvi alapon jött létre ez a nemzeti összefogás. Bennünk rendíthetetlenül él a tömegekbe vetett bizalom. Tudjuk, hogy Csehszlovákiában száz és százezer kommunista él. Most ugyan van sértődés, ilyen-olyan zavar, de előbb-utóbb mégiscsak végbe kell mennie a tisztulási folyamatnak. A csehszlovák nép többsége feltétlenül a szocialista rendszer híve. Ők is történelmi utat jártak be, s ha valami most zavarja is őket, végül is szocialista módon kell a kérdésnek megoldódnia. Az imperialisták Vietnamban napalmbombákkal, hadihajóágyúkkal, bombázókkal, orgyilkosokkal, minden módon meg akarják törni a vietnami népet és természetesen meg akarják semmisíteni Vietnamban a szocialista rendszert. Ez azonban nem fog nekik sikerülni. Azt hitték, hogy Csehszlovákiában más úton-módon, simábban kezdhetnek valamit. Világosan meg kell mondanunk az imperialistáknak: a nemzetközi helyzetben akkor következik be nyugodtabb időszak, ha megértik, hogy sem bombákkal, sem ideológiai diverzióval és semmilyen más eszközzel - mint amilyennel annak idején Magyarországon s legutóbb Csehszlovákiában megpróbálkoztak - nem érhetik el, hogy kapitalista ország váljék abból az államból, amely szocialista lett. Ezt mi, akik a világon a kommunizmus és a szocializmus hívei vagyunk, semmilyen körülmények között sem engedjük meg. Továbbra is azt valljuk, hogy sem forradalmat, sem