Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Fock Jenő miniszterelnök beszéde a Zrínyi Miklós Katonai Főiskola diplomaosztó ünnepségén (Részlet)

mellett - a magyar néphadseregnek nyújtott haditechnikai segítség megfelelő értékelésére. Az Amerikai Egyesült Államok több mint 400 000 katonája állomásozik a Német Szövetségi Köztársaságban, Angliában, Olaszországban, Törökországban és Spanyolországban, ezenkívül - Belgiumtól Portugáliáig - további nyolc európai országban találhatók imperialista katonai bázisok. A Magyar Népköztársaság nemzeti és nemzetközi érdekeit szem előtt tartva következetesen képviseljük azt az elvet, hogy amíg az imperialisták támadó jellegű katonai tömbjei léteznek, mindaddig szent kötelességünk országunk védelmi képességének állandó növelése, a Varsói Szerződés katonai szervezetének fenntartása és erősítése. A néphadsereg korszerűsítése természetesen terheket ró az országra. De az anyagi erőforrások felhasználásánál az illetékesek igyekeznek megtalálni a helyes arányt, hogy a honvédelmi igények legteljesebb kielégítése se hátráltassa a gazdasági építőmunkát, az életszínvonal előirányzott fejlesztését. A harmadik ötéves terv során ezt sikerült megoldani, és ezután is arra törekszünk, hogy az eddigi helyes arányok érvényesüljenek. A testvéri Csehszlovákia megsegítésére kirendelt csapataink, honvédjeink és tisztjeink példamutató helytállást tanúsítottak az elmúlt hetekben és tanúsítanak ma is. Jól bírták és viselik el a bonyolult helyzetből adódó megterhelést és fáradalmakat, s feladataik teljesítésében nagyfokú fegyelmezettségről, politikai érettségről tettek és tesznek tanúbizonyságot. Javarészt ennek köszönhető, hogy sem Csehszlovákiában tartózkodó csapatainknak, sem az ottani lakosságnak harci cselekvésből eredő személyi vesztesége nem volt, anyagi károk nem keletkeztek. Katonáink és tisztjeink egyéni magatartása példamutató, tiszteletben tartják a helybeli népesség nemzeti érzését, az ottani szokásokat, a lakosságot osztálytestvéreiknek tekintik. A csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban szükség volt az öt szocialista ország katonai lépésére, ezt írták elő proletár internacionalista kötelezettségeink. A szocialista országok párt- és kormányvezetői türelmesen keresték és szorgalmazták az előállott helyzet politikai megoldását. Mi a magunk részéről külön is mindent elkövettünk, hogy ne kerüljön sor arra, ami történt. Amikor azonban cselekedni kellett, egy pillanatig sem haboztunk és a Szovjetunió, valamint a többi testvéri ország oldalán megtettük azt a lépést, ami elveinkből, a proletár internacionalizmus szelleméből következett. A helyzet reális megítélésénél sokakban zavart okoz, hogy Csehszlovákiában az 1956-os magyarországi ellenforradalomhoz hasonló eseményeket keresnek. A reakció, az imperializmus azonban leszűrte a tapasztalatokat: Csehszlovákiában már sokkal kifinomultabb, „testhezállóbb" taktikát, magas színvonalon tervezett, jól irányított ideológiai diverziót alkalmazott. Jellemző volt erre, hogy a szocialista rendszert szavakban nem támadták, ellenkezőleg, a szocializmus zászlaja mögé bújva, úgymond, azt „védelmezve" igyekeztek megvetni a lábukat. Elég volt végigolvasni a csehszlovák lapok cikkeit, meghallgatni, megnézni a rádió és a televízió adásait, s meggyőződhettünk arról, hogy nem a munkásosztály érdekeinek védelme, hanem a proletárdiktatúra elleni támadás volt a céljuk. A csehszlovákiai konszolidáció terén gyors, látványos eredményekre nem számíthatunk; hosszú, szívós küzdelemre, lassú előrehaladásra kell felkészül-