Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Augusztus - Fehér Lajosnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének válaszai a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatos kérdésekre

abszolutizált, parttalan, úgynevezett ,,tiszta demokrácia és szabadság"? A valóságban - ahogyan az események felgyorsultak - ez a parttalan demokrácia erkölcsi terrort jelentett a demokráciához hű embereknek, de korlátlan szabadságot és védőbástyát a reakciós, szélsőséges erők felvonulásának. A demokrácia, a szabadság hamis polgári értelmezése az oka annak, hogy a közvéleményt hatásosan befolyásoló olyan fontos hatalmi szervek, mint a sajtó, a rádió és a televízió, mindjobban s végül is teljesen kicsúsztak a párt és a kormány kezéből! Meg kell állapítani, hogy ennek következtében Csehszlovákiában a jobboldalnak, a reakciónak sikerült sokkal nagyobb legális alapot teremtenie, mint nálunk 1956 nyár utóján és ősz elején. Szeretném hangsúlyozni, hogy több alkalommal vettünk részt két- és többoldalú tanácskozáson, ahol segítő szándékkal ismételten elmondottuk a mi eddigi, súlyos áldozatok árán szerzett tapasztalatainkat, és felhívtuk barátaink figyelmét a veszélyekre, a kétfrontos harc elkerülhetetlen szükségességére. E találkozók között legfontosabb az, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága és a Csehszlovák Kommunista Párt Elnöksége között Ágcsernyőn létrejött, s amit a hat testvérpárt vezetőinek pozsonyi tanácskozása követett. Mi adja meg ezeknek a találkozóknak nagy jelentőségét? Az ágcsernyői találkozó előkészítette a pozsonyi tanácskozást. Az utóbbin részt vett hat párt a figyelmet a közös célokat ápoló kapcsolatok fejlesztésére, a közös érdekekre összpontosította. Arra helyezte a hangsúlyt, ami a szociálist a országok politikájában, nézeteiben közös, ami összeköt bennünket. A közös erőfeszítések eredményeként helyreállt a hat szocialista ország között az egység, és létrejött olyan elvi megállapodás, amelyre támaszkodva megindulhatott az egészséges kibontakozás. Ez az elvi megállapodás tartalmazza mindenekelőtt - mint már az előbb részben említettem - a szocialista vívmányok együttes erővel való védelmét, a szocializmus építésében az általános törvényszerűségek és a nemzeti sajátosságokból adódó feladatok összhangját, a határozott fellépést a szocialistaellenes erőkkel szemben, a párt vezető szerepének biztosítását lenini értelemben, a szocialista országok barátságának hű szolgálatát és állandó erősítését. Az ágcsernyői és a pozsonyi találkozó jó feltételeket teremtett, megfelelő légkört biztosított a csehszlovák fejlődés pozitív megoldására, mind belpolitikailag, mind nemzetközi vonatkozásban. Sajnos, közvetlen e találkozók után, s azóta, a jobboldalnak olyan nyomása következett be Csehszlovákiában, hogy a megállapodásokból semmi sem valósult meg. A közvélemény sokszor felveti azt a kérdést, hogy egyesek miért tanúsítottak bizalmatlanságot a cseh vezetéssel szemben, amikor mögötte kialakult és felvonult Csehszlovákia állampolgárainak teljes nemzeti egysége. Mit ér valójában ez a nemzeti egység? Őszintén szólva, senki sem képzelheti, hogy a 14 milliós Csehszlovákiában minden egyes állampolgár azonos nézeteket vall, azonos érdekeket képvisel. Hogy csak mást ne említsek, mint a prágai autógyár kilencvenkilenc dolgozójának az esetét, akik ellen hisztérikus terror és üldözés indult meg - gyáron belül és azon kívül - csupán azért, mert Moszkvába írt levelükkel szót emeltek a népi milícia érdekében. Hasonló erkölcsi terror és tömegkampány indult meg a helyi párt- és állami vezetők sokasága ellen,