Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Az MSZMP és a kormány javaslatai a KGST-kapcsolatok korszerűsítésére. Apró Antal miniszterelnök-helyettes nyilatkozata a Rádiónak és a TV-nek (Rövidített szöveg)

a korszerű termelőberendezéseket, sőt időnként bizonyos fogyasztási cikkeket is nyugati országokban kénytelenek vásárolni, mert sem a hazai termelés, sem a többi KGST-ország nem tudja ezeket biztosítani. Az együttműködésnek azok a formái, amelyek az előbb említett jelentős sikerekhez vezettek, ma már nem kielégítőek. Ezért szükséges - és ehhez megvan minden objektív politikai és gazdasági feltétel -, hogy gazdasági együttműködésünket a közeljövőben, pontosabban az 1970 utáni években továbbfejlesszük. A KGST-államok különböző fejlettségi színvonalon állnak, nem mindenki érdekelt egyidejűleg minden kérdés megoldásában, ezért legfelsőbb szinten megvitatjuk az együttműködésünk továbbfejlesztésével kapcsolatos javaslatokat. Figyelmünket mindenekelőtt az országok nyersanyagellátásának hosszú távú biztosítására kell fordítani. Modernizálni kell a termelőberendezéseket, jobb kooperációt, munkamegosztást kell kialakítani, és jelentős lépést kell tennünk a műszaki-tudományos együttműködésben. Nemzetközi becslések szerint az Egyesült Államokban körülbelül 500 000, s a Szovjetunióban is 500 000 tudós, mérnök, kutató dolgozik. A kisebb szocialista országokban ez a szám körülbelül 180 000-200 000, vagyis együtt a Szovjetunióval csaknem 700 000-es mérnök-, tudós-, kutatógárda áll rendelkezésünkre. Ha ennek tevékenységét összefogjuk, a legfontosabb célok megoldására mozgósítjuk, országainkban meggyorsul a műszaki fejlődés, és tömegméretekben tudunk modernebb gépeket, berendezéseket, fogyasztási cikkeket előállítani. A közvélemény előtt ismert, hogy gazdasági együttműködésünk kétoldalú és sokoldalú együttműködési szervezetek útján, a népgazdaság mintegy 18-20 fontos ágazatában rendszeres. Mindenekelőtt tovább kell fejleszteni a KGST-országok között a népgazdasági tervek koordinálását, egyeztetni kell - jobban, mint eddig - gazdaságpolitikánkat. A figyelmet a közös érdekeltségű megoldásokra kell irányítani, legyen az beruházás, műszaki, tudományos együttműködés vagy államok, illetve vállalatok közötti kooperáció, szakosítás, munkamegosztás. Ezek között a témák között, amelyeket kollektíven kell megvizsgálni, nagyon fontos szerep jut az országok nyersanyagellátásának. Meg kell oldanunk számos problémát, hogy javítsuk a pénzügyi, kereskedelmi együttműködést s a világpiachoz igazodva kialakítsuk a legösztönzőbb árakat. A termelés növeléséhez nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk a műszakitudományos együttműködés fejlesztésére. Szélesíteni kell országaink pénzügyi együttműködését is, növelni kell a hitel szerepét. Arra gondolunk, hogy bizonyos idő múlva olyan konvertábilis valutával kell rendelkeznünk, amely elősegíti a kereskedelmi forgalom növekedését, a műszaki fejlődést, s jobban ösztönzi az ipart a piac új szükségleteinek figyelembevételére. E problémák nyüvános közgazdasági vitáin s különböző tanulmányokban sokszor felmerült, hogy megoldásuk érdekében az 1970 utáni években szorosabbá kell tenni gazdasági szövetségünket, vagyis gazdasági integrációt kell államaink között kialakítani. Ez olyan kívánság, olyan szükség, amelynek objektív okai vannak, amely az eddigi fejlődésből és az új szükségletekből következik, de tudjuk, hogy egy ilyen szövetség kialakítását csak közös munkával, kollektíven lehet előkészíteni. Egyébként hasonló törekvésekkel találkozunk másutt is a nemzetközi gazdasági életben. Gondoljunk csak a mind szervezettebbé váló Közös Piacra vagy az EFTA-ra, a másik európai közös piacra. De gazdasági szövetségek, illetve