Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Kállai Gyulának, az Országgyűlés elnökének beszéde a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megalakulásának 8. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi nagygyűlésen

sok nagyon súlyos károkat okoztak, mégsem tudták megtörni a Vietnami Demokratikus Köztársaság népét, amely tovább haladt előre a szocializmus építésében, fejlesztette népgazdaságát, védelmi erejét és testvéri szolidaritását a Délen harcolókkal. E küzdelemben - ma is teljesítve internacionalista kötelességét - hatalmas politikai, erkölcsi és anyagi segítséget nyújtott a vietnami népnek az az ország, amely már 50 éve a népek szabadságáért, függetlenségéért és társadalmi haladásáért vívott harc legfontosabb bástyája: a kommunizmust építő Szovjetunió. A hős vietnami nép mellett sorakoztak fel a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom s a haladó békeszerető emberek szerte a világon közöttük még a saját kormányukkal szembeforduló haladó amerikai tömegek is ott vannak. E három tényező együttesen: mindenekelőtt a Vietnami Demokratikus Köztársaság helytállása és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front hősies és sikeres harca, a szocialista országok hatékony segítsége s a világ népeinek nem lankadó szolidaritása vezetett el a mai helyzethez, amikor is az amerikai imperialisták és bábjaik - súlyos vereségeket szenvedve - tárgyalóasztalhoz kényszerülnek. Kétségtelen, most döntő időszakba került a vietnami népnek a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott több évtizedes harca. Az amerikai agresszió megszüntetéséért vívott küzdelemben most új szakasz kezdődött, amelyben a katonai, a politikai és a gazdasági erőfeszítések mellett, s azok függvényeként nagy szerepet kapott a diplomáciai küzdelem. A párizsi tárgyalások lehetőségének létrejötte önmagában ugyanis még nem jelenti a közeli békét, sőt még a fegyverszünetet sem. Miután bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok katonai eszközökkel nem érheti el céljait, most a tárgyalóasztalnál szeretné agresszív törekvéseit érvényre juttatni. Meggyőződésünk: ahogy ez a szándék a harctéren nem sikerült, úgy a diplomáciai asztalnál is - bármennyire akadékoskodjanak is annak formájáról - csődöt fog mondani. Egy azonban máris bizonyos: Párizsban a tárgyaló felek között teljes jogú s önálló küldöttségként jelen vannak a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front képviselői, s ez a küldöttség, csakúgy mint a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége, világos, alkotó jellegű, őszinte, a béke megteremtését szolgáló programmal tartózkodik a francia fővárosban, míg az amerikai oldalon a kérdések érdemi megoldására való törekvés helyett egyelőre üres huzavonát, az érdemi tárgyalások megkezdésének elhúzására való törekvést látunk. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok saját kijelentéseivel és elkötelezettségével ellentétben tovább folytatja agresszióját Dél-Vietnamban és provokációkat hajt végre a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Semmivel sem lehet kétségessé tenni azt a tényt, hogy a dél-vietnami népnek egyetlen törvényes képviselője a Nemzeti Felszabadítási Front, és a saigoni klikk gazdáin, az amerikai imperialistákon kívül nem képvisel senkit. Ez nemcsak Párizsban bizonyosodik be, hanem elsősorban Dél-Vietnamban, ahol a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front harcosai ezekben a hetekben és napokban egyre több csapást mérnek az ellenségre és újabb meg újabb helyeken létrehozzák a helyi önkormányzatokat, mint az eljövendő új Dél-Vietnam népi hatalmi szerveit. Ahogy még inkább továbbterjed ezeknek a szerveknek a hatásköre, úgy még kisebbre zsugorodik össze a saigoni úgynevezett kormányzat befolyása is. Végeredményben ez oda vezet, hogy Párizsban előbb-utóbb de jure is el kell ismerni a Dél-vietnami