Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának beszéde a bel- és külpolitika időszerű kérdéseiről a Bndapesti Harisnyagyárban (Részlet)

akkor olyan viszonyokat lehet teremteni Európában is, amelyek valamennyi nép érdekeinek megfelelően lehetővé teszik a rendes, normális alkotómunkát. A csehszlovákiai helyzet alakulásának januártól kezdve sok fordulata volt. Volt egy éles vitaszakasz, akkor tárgyaltunk, létrejött a megegyezés, majd megint vitaszakasz következett, s ezután került sor az augusztus 21-i lépésre. Kormányunk döntése szerint mi is részt vettünk ebben az akcióban, a mi csapataink is bevonultak Csehszlovákiába. Most pedig megszületett az újabb egyezség, az augusztusi moszkvai megállapodás és a legutóbbi megállapodás, ami természetesen a velünk való előzetes konzultáció alapján jött létre, s meggyőződésünk szerint időszerű és helyes. Ennek megfelelően a magyar csapatok megkezdték és rövidesen be is fejezik kivonulásukat. Ez ismét új fázist jelent. Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy a csehszlovákiai helyzet megítélésében a Magyar Szocialista Munkáspártot, a Magyar Népköztársaságot kezdettől fogva és mindvégig a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus, a barátság érzése vezette. Soha, semmi mást nem kívántunk a csehszlovák testvérpárttól, a csehszlovák néptől, minthogy védje meg vívmányait, amelyeketa szocialista fejlődés útján már elért. Ezen az úton menjen tovább, s ne adjon lehetőséget osztályellenségeinknek, az imperialistáknak arra, hogy fenyegessék e vívmányokat, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság biztonságát és azon keresztül a többi szocialista ország, köztük a Magyar Népköztársaság biztonságát. Ez vezetett bennünket akkor is, amikor Moszkvában tárgyaltunk, akkor is, amikor Varsóban a négy párttal együtt levélben fordultunk a csehszlovák testvérpárthoz, s ez vezetett bennünket a csapatok bevonultatásakor és visszavonásukkor is. Voltak, vannak és még lesznek is viták arról, hogy elkerülhetetlen, szükségszerű volt-e lépésünk. Pártunk és kormányunk szerint elkerülhetetlen és szükséges volt. Ez a meggyőződésünk, mert Csehszlovákiában az ellenforradalom veszélye napról napra fenyegetőbbé vált. Növekedett Európa szívében a veszély, hogy az imperialisták számára új térség nyílik, s ezt saját előnyükre feltétlenül kihasználták volna. A szocialista országok biztonságát nagyon komoly fenyegetés érte. Ezt a veszélyt kívántuk elhárítani, s ezt meg is tettük. Ami bennünket illet: nincs szándékunk átvenni a csehszlovák párt, a csehszlovák állam vezetését. Nekünk, magyar kommunistáknak és általában a magyar szocialistáknak, akad épp elég dolgunk. Abban reménykedünk és bízunk, hogy a csehszlovák kommunisták, a csehszlovák dolgozó emberek meg fogják oldani a csehszlovák párt és társadalom jelenlegi nagy problémáit. Azt is tudjuk, hogy ehhez bizonyos idő és erőfeszítés szükséges. Kezdettől fogva minden alkalommal hangoztattuk, hogy megértjük januárt. Megértjük, hogy a hibákkal szakítani kellett, hogy változtatni kellett. Azzal is egyet tudunk érteni, hogy fejleszteni kell a szocialista vezetési módszereket, munkamódszert, gazdaságpolitikát, kultúrát. Sohasem tudtunk azonban egyetérteni azzal - és erre ismételten felhívjuk a figyelmet -, hogy szabad utat nyissanak a kommunista pártot, a szocialista rendszert gátlástalanul támadó erőknek. Megvannak saját történelmi tapasztalataink - s ezeket nagyon komolyan vesszük - azzal kapcsolatban, hogy adminisztratív erőt szabad vagy nem szabad alkalmazni, hogy mikor, hogyan szabad. Elvi álláspontunk: politikai nézeteiért