Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Fock Jenő miniszterelnök expozéja az Országgyűlés ülésén (Részlet)

A közvetlen együttműködés szélesítése, a gazdaságosság követelményeinek következetesebb érvényesítése a nemzetközi kapcsolatokban számos közgazdasági probléma megoldását igényli. Bármilyen bonyolult is ez, mind időszerűbbé, mondhatni égetővé vált. Abból kell kiindulni, hogy bár a KGST-országok gazdaságirányítási rendszerében bekövetkező változásokban sok a hasonlóság, mégis ezek nem egyformák és nem is azonos időpontban valósulnak meg. Ezért olyan megoldásokat kell keresnünk, amelyek a különbségeket figyelembe veszik. A népgazdasági tervek rendszeres egyeztetését és kellő összehangolását az együttműködés feltétlenül szükséges módszerének tartjuk. Szükségesnek véljük a tervkoordináció színvonalának további emelését. Ezt a munkát a népgazdaságok fejlesztése és az együttműködés szempontjából alapvető, legnagyobb fontosságú problémákra kell összpontosítani. Ilyen az energiaellátás, néhány fontosabb nyersanyag biztosítása, a vegyipar - különösen a petrolkémia - összehangolt fejlesztése, valamint néhány fontosabb gép és berendezés gyártásában a szakosítás és a kooperáció kialakítása. Nemcsak a fejlesztés végső célját szükséges meghatározni, hanem tisztázni kell az összefüggő beruházási, műszaki problémákat, a hitelezés rendszerét is. Mindezt elsősorban azoknak a nagy objektumoknak a létrehozásával kapcsolatban, amelyeknek összehangolt megvalósítása a nemzetközi együttműködés egyik fontos tényezője. A KGST-országok fokozódó együttműködése elősegíti, hogy gazdasági kapcsolataink bővüljenek a világ többi részével is. Ez megfelel a békés egymás mellett élés politikájának. A be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök elve alapján fejlesztjük és szélesítjük kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainkat a fejlett tőkés- és fejlődő országokkal egyaránt. 1968-ban változatlanul arra törekedtünk, hogy fejlesszük kapcsolatainkat a nem szocialista államokkal is. Szándékaink ellenére azonban a tőkés területekre irányuló kivitel alig haladja meg az 1967. évi szintet. Ebben közrejátszik a tőkés piacokon tapasztalható éles verseny, a nagyobb kockázatok, továbbá az értékesítési költségek és a vámok folytán a kedvezőtlenebb árak, nem utolsósorban pedig a néhány fejlett tőkésország részéről tapasztalható hátrányosan megkülönböztető intézkedések. A fejlődő országokkal a múlt évben különböző politikai és gazdasági események hatására megtorpant forgalom ismét növekedést mutat. Az év elején Delhiben megtartott II. világkereskedelmi konferenciát követően sokoldalú munkával alapoztuk meg gazdasági kapcsolataink erőteljes továbbfejlesztését. Népgazdaságunk nemzetközi kereskedelmi és gazdasági kapcsolatairól megállapítható, hogy összességében e területen is jelentkeznek a gazdaságirányítás reformjának kedvező kezdeti eredményei. Mi jellemzi a nemzetközi helyzetet? Az Országgyűlés előző ülésszakán kormányunk részletesen beszámolt a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról. Ezért most csak röviden érintem a nemzetközi helyzet és külpolitikánk főbb kérdéseit. A nemzetközi helyzetet az jellemzi, hogy a feszültség fokozódott, a helyzet bonyolultabbá vált, az osztályharc éleződik. A nemzetközi imperializmus megkísérli a szocialista világrendszer és a kommunista mozgalom bomlasztását, a szocializmus eszméjének diszkreditálását, s arra törekszik, hogy gyökeresen