Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Dr. Rosta Endrének, a KKI ügyvezető elnökének felszólalása az UNESCO XV. közgyűlésén Párizsban

tevékenységre is, ami különösen igaz abban az időszakban, amikor a nemzetközi feszültség bizonyos vonatkozásban tovább növekszik, s amikor, sajnos, korántsem lehet állítani, hogy a nemzetközi kapcsolatok most már biztosan pozitív irányba fejlődnek. Ebben a szellemben tettük meg határozati javaslatainkat és vagyunk készek támogatni olyan javaslatokat, amelyek a nemzetközi feszültség tárgyi, gazdasági és szociális okainak gondos tanulmányozását kívánják, s amelyek a feszültségek elhárítása érdekében megfelelő együttműködésre vonatkoznak. Szervezetünk egyik alapvető feladata volt és marad a nevelés, a tudomány és a kultúra előmozdítása a fejlődő országokban. Az UNCTAD új-delhi ülésszaka egyáltalán nem volt derűlátó ezeknek az országoknak a gazdasági helyzetét illetően. Ilyen gazdasági viszonyok között nem lehet alapvető változásokra számítani az UNESCO illetékessége alá eső területeken. S ami még ennél is rosszabb: mindaddig, amíg a vietnami háborúnak politikai megoldással véget vetni nem lehet, az öldöklés és a pusztítás szolgálatába állított erőforrások erősen túl fogják szárnyalni az emberiség létfontosságú szükségleteire fordított segítséget. Teljesen egyetértünk a Főigazgatóval, amikor kimondja, hogy nem lehet célunk csupán átmeneti eredményeket hozó segítség. A harmadik világ országainak fejlesztéséhez nyújtandó UNESCO hozzájárulás célja az, hogy megvesse a nemzeti intézmények alapjait, melyek alkalmasak a nevelés, a tudomány és a kultúra fejlődésének a meggyorsítására azzal, hogy lehetővé teszik hazai káderek otthoni kiképzését és csökkentik a káros befolyások - mint pl. szellemi káderek kiáramlása - hatását. A fejlődő országok tényleges szükségleteinek alapos felmérése sine qua non feltétele az UNESCO sikeres tevékenységének ezekben az országokban. A különböző történelmi múlt és társadalmi körülmények folytán kialakult nevelési intézmények és eredmények merev utánzása csak hátráltatja az előrehaladást. Nem ok nélkül utaltak az új-delhi konferencián arra, hogy a fejlődő országok négy és fél milliárd dollár értékben importálnak élelmiszert, viszont a mezőgazdasági káderek képzését, még alacsonyabb szinten is, elhanyagolják. A fejlett országok szakértőinek a harmadik világ országai építésében való közreműködése egyik legfontosabb feladatunkat képezi. Ismert tény, hogy a fejlett országokban a tudományos és műszaki előrehaladás ritmusa gyorsabb, mint a szakemberek felnövekedésének az üteme. Ezért szükséges mind a küldő, mind a fogadó országok részéről hosszú távra tervet készíteni. E téren az UNESCO igen hasznos erőfeszítéseket tehet, és kell is tennie. Ami bennünket illet, a részükről nyújtott segítség megtervezése lehetővé teszi, hogy már ez évtől kezdődően lényegesen megemeljük az UNESCO szakértőként jelölendők számát. A fejlesztési segéllyel kapcsolatosan szeretnék kitérni az UNESCO költségvetés kérdésére. Azt hisszük, e téren is a hatékonyság a legfontosabb. A költségvetés összegéről szóló vita mind nagyobb jelentőséget ölt. Félreértések elkerülése végett megerősíteni kívánom, hogy véleményünk szerint az UNESCOnak növekvő felelősségeket kell vállalnia. Ha azonban összehasonlítjuk a növekvő és tényleges követelményeket az erőforrásokkal, amelyek sajnos nem mutatnak arányos növekedést, nem marad más választásunk, mint megszüntetni a felesleges kiadásokat. Természetesen ez az eljárás nem jelenthet csupán egy-